Vármegyei évfordulónaptár

1846. május 1. 180 éve

Téten született Faludi Gábor (1886-ig Waltersdorf, névváltozat: Valtesdorfer) színigazgató, a budapesti Vígszínház egyik alapítója és első igazgatója. Szülei Waltersdorf Salamon és Klein Szali izraelita kereskedők voltak. 1878-ig kereskedőként működött Devecserben. Ekkor Budapestre költözött és bérleti alapon megalapította az első magyar színházjegyirodát. 1886-ban Waltersdorf családi nevét Faludira változtatta. Keglevich István gróffal és Szécsi Ferenc íróval megszervezte 1896-ban a Vígszínházat. Kezdetben a színház gazdasági ügyeit intézte, majd átvette a színház vezetését. 1917-ben bérbe vette a Városi Színházat is. 1921-ben a Vígszínházat eladta Ben Blumenthal amerikai színházi vállalkozónak. Faludi alapította meg a Vígszínház nyugdíjintézetét. Budapesten hunyt el 1932. május 4-én.

1911. május 2. 115 éve

Isztambulban hunyt el Karácson Imre r. k. pap, történész. Apácatornán született 1863. február 19-én. A középiskolát Veszprémben, Sopronban és Győrött végezte. Itt érettségizett, majd a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Hittudományi Karán tanult tovább. Első értekezésében már vitatta a finnugor nyelvrokonságot, a török-tatár nyelvvel való rokonságot képviselte. 1885-ben felszentelték, ezután káplán volt Rábacsanakon, Szanyban és Gyömörén. 1887. július 1-jén győri püspöki szertartó, majd szentszéki aljegyző. 1889-től a Győri Királyi Kat. Tanítóképző Intézet tanára, 1891-től igazgatója. 1897-től a Győrvidéki Tanítóegyesület elnöke. 1900-tól Péren plébános. 1902-ben az MTA Történelmi Bizottsága felkérte Evlija Cselebi magyarországi útleírásainak fordítására. 1907-ben megbízták a Rákóczi-emigráció anyagának isztambuli felkutatására. A talált magyar vonatkozású dokumentumokat hazai szaklapokban, hírlapokban és a Dunántúli Hírlapban ismertette.

1821. május 3. 205 éve

Győrben elhunyt téti Péteri Takáts József (névvariáns: Takács) táblabíró, költő, könyvkiadó, főjegyző, író. Keszthelyen született 1767. március 18-án. Iskoláit 1776 és 1780, illetve 1783 és 1786 között Győrben, 1781 és 1783 között Keszthelyen végezte. Győri papnövendék, a pozsonyi papneveldében teológiát tanult, Festetics György fiának, Lászlónak nevelője volt Keszthelyen, majd Bécsben. Itt jelentette meg önálló verses kötetét 1796-ban, a magyar írók bécsi körének tagja. 1798-ban a Magyar Minerva könyvkiadó vállalat szervezője. 1800 után a veszprémi káptalan ügyésze és jószágigazgatója. 1808-ban birtokot vett Téten, ekkor kapta a téti előnevet. 1810-ben lemondott jószágigazgatói tisztéről, s téti birtokára vonult gazdálkodni.Bakapcsolódott a nyelvújítási harcokba, a mérsékelt nyelvújítást képviselte. 1811-ben Győr vármegye táblabírája, 1816-ban főjegyzője, 1821-ben alispánnak jelölték, de a választást már nem érhette meg, Mindszentpusztán temették el. Segítségével jelentek meg többek között barátjának, Kisfaludy Sándornak verseskötetei és Pápai Sámuel A magyar literatura esmérete című munkája.

1921. május 3. 105 éve

Szászrégenben (Románia) született Tormássy Imre gyógyszerész. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen gyógyszerészként diplomázott 1944-ben. 1945-től működött Győrben, először mint beosztott gyógyszerész, majd felelős vezetőként. Négy éven át megyei főgyógyszerész volt (1964-1967). Győrben hunyt el 1991. június 19-én.

1671. május 4. 355 éve

Fraknóban született galánthai herceg Esterházy Mihály császári és királyi kamarás, királyi tanácsos, főispán. Herceg Esterházy Pál (1635-1713) nádor és gróf Esterházy Orsolya (1641-1682) fia. Bécsben, Pármában tanult (1688). 1686-tól Sopron vármegye főispánja. 1690-től birodalmi lovag, 1692-től haláláig királyi főudvarmester. 1693-tól királyi tanácsos. 1713-tól herceg, Sopron vármegye örökös főispánja. Bécsben hunyt el 1721. március 24-én, Kismartonban temették el.

1916. május 4. 110 éve

Balmazújvárosban született Bánóczy Zoltán gyógyszerész. A budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Gyógyszerészmester Karán diplomázott 1939-ben. Pályáját Kálban kezdte, majd 1944-től - egy év megszakítással (Székesfehérvár, 1957) - nyugdíjazásáig Győrben gyógyszertárvezető. A háború után felállította a kifosztott és tönkretett nádorvárosi patikát, majd 1948-tól tulajdonosa lett a Széchenyi téri Megváltó gyógyszertárnak. 1956-ban tagja volt a Gyógyszertári Központ munkástanácsának. Győrben hunyt el 1996. augusztus 23-án.

1836. május 6. 190 éve

Győrben hunyt el Karpf Antal orvos, egyetemi tanár. Győrben született 1808. január 18-án. Apja a Győr-újvárosi kórház igazgatója, sebész főorvos. A győri bencés gimnázium után a pesti egyetemen bölcseletet és orvostudományt hallgatott. A második évtől Bécsben tanult, itt szerzett orvosdoktori, majd sebész oklevelet. A győri újvárosi kórházban kezdett dolgozni, szakértelme az 1831-es kolerajárvány idején is megmutatkozott. 1832-ben Győr vármegye főorvosa lett, majd 1835-ben Vas vármegye másodorvosa. Az innsbrucki egyetemre hívták, patológiát és terápiát tanított. Fiatalon megbetegedett, hazajött szülővárosába.

1796. május 7. 230 éve

Kismartonban született Páckh János építész. Pesten építészrajzolóként kezdte pályáját. Az esztergomi bazilika építését vezette 1824 és 1839 között. Nevéhez kapcsolódik a pannonhalmi monostor könyvtárának befejezése (1829-1832), saját tervei alapján építette fel a tornyot. Esztergomban hunyt el 1839. október 9-én.

1916. május 8. 110 éve

Mosonszolnokon született Altdorfer Károly teológiai tanár, kanonok. 1935-től a bécsi Pázmáneum növendéke volt. Hazatérve 1946-ban Mezőörsön, 1946-tól 1948-ig Lövőn, 1948-tól 1962-ig Nemeskéren lelkész, 1958-tól 1980-ig Barbacson plébános. 1954-től haláláig a győri hittudományi főiskolán az egyháztörténet, missziológia és vallástörténet tanára volt. 1960-tól szentszéki bíró, 1976-tól győri kanonok. Munkatársa volt a Magyar Katolikus Lexikon szerkesztőbizottságának. Győrben hunyt el 1984. február 29-én.

1946. május 8. 80 éve

Mosonmagyaróváron elhunyt Dsida Szaléz Ottó gimnáziumi igazgató, tanár. Győrszigetben született 1874. március 22-én. Középiskolai tanulmányait Kaposváron kezdte, Trencsénben folytatta, majd a Pannonhalmi Szent Benedek-rend Győri főgimnáziumában érettségizett 1890-ben, Lippay-díjas tanulóként. Főiskolai tanulmányait Pannonhalmán kezdte, majd a budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett természettudomány-fizika és matematika szakon középiskolai tanári diplomát (1896). 1895-től 1896-ig a gróf Széchenyi családnál nevelőtanár, majd a szentgotthárdi Állami Főgimnáziumban helyettes tanár (1896-1897), a Győri Magyar Királyi Állami Főreáliskola rendes tanára (1897-1906), a budapesti VII. kerületi főgimnázium tanára (1906-1907), a kaposvári főgimnázium igazgatótanára (1907-1911). Ezután a Vallás- és Közoktatási Minisztériumban tanügyi referensi feladatra kérték fel. 1917 szeptemberétől a győri főreáliskola igazgatója, és a győri tankerület királyi főigazgatója. 1932. július 1-jétől nyugdíjba ment. Még ebben az évben nyugati kerületi felügyelővé nevezték ki. A Katholikus Kör elnöke, a Kisfaludy Irodalmi Kör elnöke, az Actio Catholica országos alelnöke, a Foederatio Emericana győri nagypriorja, a Sigmund Laudis tulajdonosa volt. Győrött a köztemetőben, családi kriptában nyugszik.

1871. május 13. 155 éve

Győrben született Hamvas József (1893-ig Aschendorf József) gimnáziumi tanár, író. Tanulmányait a soproni evangélikus teológián és a jénai egyetemen végezte. 1893-ban avatták lelkésszé. A kolozsvári egyetemen szerzett német-magyar szakos tanári diplomát. Eperjesen majd Pozsonyban tanított 1919-ig. A Pozsonyi Hírlapot szerkesztette 1902-től 1905-ig. A cseh megszállást követően a Budapesti Hírlap munkatársa lett. Háromkötetes világirodalomtörténetet írt, több novellában, tárcában győri adatokat, eseményeket dolgozott fel, jól azonosítható helyszíneken. Írt költeményeket, színműveket, operaszöveget Tóth Kálmán Dobó Katica színműve nyomán, ennek zenéjét Farkas Ödön írta. A Kisfaludy Kör tagja lett 1924-ben. Budapesten hunyt el 1948. augusztus 14-én.

1886. május 13. 140 éve

Sopronban hunyt el Ihász Rudolf nemzetőrkapitány. Sopronban született 1817. október 29-én. Az Evangélikus Líceumban tanult 1829-től 1831-ig. Vármegyei jegyző volt, amikor a forradalom hírére 1848. március 16-án beállt nemzetőrnek. Szeptember 24-én lett a soproni önkéntes mozgó nemzetőrszázad választott kapitánya. Perczel Mór parancsnoksága alatt századával részt vett a Muraköz felszabadításában. 1861-ben, 1865-ben és 1869-ben is megválasztották Sopron országgyűlési követévé. 1874-től 1884-ig Sopron főjegyzője volt.

1996. május 14. 30 éve

Győrben elhunyt Lang János építészmérnök, építéstervező. Mosonban született 1934. február 9-én. A mosoni elemi iskola és a piarista kisgimnázium után a gyári Magasépítőipari Technikumba (mai Hild iskola) járt. A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett építész diplomát 1959-ben. 1959-től az Észak-Dunántúli Tervező Vállalat (Győriterv) tervezőépítésze, később vezető tervezője. Legjelentősebb alkotásáért, az 1966 és 1976 között épült Győri Rába ETO stadion-komplexum építészeti tervének elkészítéséért Ybl-díjat kapott (1978). Tervezője és építészeti irányítója volt az 1966 és 1967 között épült hegyeshalmi (régi) közúti határátkelőnek. A Magyar Építőművészek Szövetségének tagjaként 1981-ben nívódíjban részesült. Utolsó látványos munkái a győri Marcalváros II. lakótömb ötvenlakásos, háromtornyos szép épülete és a győri Szeszgyár és Finomító Rt. épületének új homlokzatképzése.

1936. május 16. 90 éve

Győrben hunyt el Schmidl H. János gyáros. Patvarcon született 1858. november 20-án. Édesapjával vezették a család budapesti cukorka- és csokoládékészítő üzemét. Ezt a gyárat telepítette át 1893-ban Győrszigetbe. 1934-ben a cég a Pannonia Édesipari Vállalattal egyesült az ő elnökletével, Schmidl-Pannónia Egyesült Csokoládé és Kekszgyár néven. Kezdeményezésére alakult meg a Győrszigeti Ipartestület. Szorgalmazta Győr és Győrsziget egyesülését, amely 1905-ben meg is történt. Ekkor a város törvényhatósági bizottságának tagja lett. Alelnöke volt a város ipartestületének, választmányi tagja a Magyarországi Gyáriparosok Szövetségének. A Győri Neológ Izraelita Hitközség alelnöke, a város zsidó kulturális és szociális intézményeinek támogatója.

1971. május 17. 55 éve

Budapesten hunyt el Gombás Pál Kossuth-díjas (1948, 1950) fizikus, egyetemi tanár. Selegszántón (Sopron vármegye) született 1909. június 5-én. Sopronban érettségizett. A budapesti tudományegyetemen diplomázott 1932-ben, ezután tanársegéd az elméleti fizikai tanszéken. 1939-től a szegedi egyetem rendkívüli tanára, 1941-től a kolozsvári egyetemen, 1945 után a budapesti műszaki egyetem fizika tanszékén nyilvános rendes tanár. 1947-ben az USA-ba távozott, hazatérésétől kezdve (1948) haláláig a fizika tanszék vezetője volt. 1954-től a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Elméleti Fizikai Kutató Csoportjának igazgatója és az Eötvös Loránd Fizikai Társulat első elnöke. 1948 és 1958 között a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke. Foglalkozott a kvantummechanikai többtestproblémával és alkalmazásával, a statisztikus atomelmélet kérdéseivel is. Az elmélet legfejlettebb modelljét a világ szakirodalma Thomas-Fermi-Dirac-Gombás-modell néven idézi. Egyetlen magyar szerző volt, aki az atomi rendszerek statisztikus elméletéről fejezetet írt a Handbuch der Physik című sorozat XXXVI. kötetében. Munkásságát több mint 130 szakdolgozat és 12 - részben idegen nyelvű - könyv foglalja magában. 1951-től az Acta Physica főszerkesztője volt, szerkesztette a Physics Letters című szakfolyóiratot is. Öngyilkos lett.

1921. május 105 éve

Budapesten elhunyt Hajnal István földhivatalnok, újságíró, lapszerkesztő. Győrszentmártonban született 1853. december 20-án. A gimnáziumot Győrött végezte, majd a pápai református főiskolára járt. Itt részt vett a Tavasz című ifjúsági Almanach szerkesztésében (1870). A budapesti egyetemen történelem tanárnak készült, de három év után a hírlapírói pályára lépett és közben elhelyezkedett a Magyar Földhitelintézetnél. 1886 óta az Országos Színészegyesület igazgató tanácsosa, illetve ugyanitt 1894 óta a fegyelmi bíróság elnöke. Fővárosi riporterként működött az Egyetértés, a Budapesti Hírlap, a Magyar Hírlap című lapoknál. Humorisztikus verse, prózai írása, színészeti ügyeket érintő cikkei jelentek meg a Ludas Matyi, Bolond Miska, Üstökös és Bolond Istók című újságokban. Szerkesztette a Magyar Híradó című lapot több évig, a Fővárosi Érdekek című közigazgatási lapot indulásától megszűnéséig (1878. június 1-től december 27-ig). A Fővárosi Közlönynek felelős szerkesztője volt 1890. január 3-i indulásától 1910. december 30-ig.

1886. május 22. 140 éve

Tőketerebesen (ma Szlovákia) született Andrássy Ilona csíkszentkirályi és krasznahorkai grófnő, Csillagkeresztes hölgy. Első férje Eszterházy Pál volt, aki az első világháborúban elhunyt. Később feleségül ment férje barátjához, Cziráki Józsefhez, akivel Dénesfán éltek. Andrássy Ilona 1945 után Győrött, az Ady Endre u. 17. számú házban lakott. Fiai hívására 1961-ben emigrált. Három fia közül Miklós 1944-ben hunyt el, Béla és Pál Montrealban telepedett le. A dénesfai kastélyban lévő történeti értékű képzőművészeti, iparművészeti, lakberendezési tárgyakat az állami hatóságok lefoglalták, 1952-ben a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumba kerültek. Férje halála után felajánlotta megvásárlásra a letétben lévő műtárgyállományt. A gyűjteményt 1961-ben a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum vette meg, minisztériumi támogatással. Peterboroughban (Kanada) hunyt el 1967. augusztus 21-én.

1796. május 23. 230 éve

Sopronban született Stingl Vince Ferenc kerámiaművész, gyáros, festőművész, a Herendi Porcelángyár alapítója. A finomkerámia fortélyait Bécsben tanulta ki. 1814-ben Pápán kártya- és edényfestőként kezdte a pályafutását. A tatai Schlögel-gyár vezetőjeként a kőedénygyártás megvalósításával próbálkozott. Ebbe minden vagyonát beleölte, és 1824-ben koldusszegényen hagyta el Tatát. 1825-ben Herenden telepedett le. Ő tekinthető a herendi kerámiagyártás alapítójának és megindítójának. A gyár telke és épülete - okiratok tanúsága szerint - 1840. június 3-ig a kezében volt. 1826 és 1830 között mintegy három és félezer forintot használt fel a herendi gyár kialakítására, fejlesztésére. 1840-ben az anyagilag tehetős Fischer Mór kiszorította a herendi gyárból. 1847-ben gróf Zichy Domokos veszprémi püspök kőedénygyárának gondnoka lett Városlődön. Ezután nyoma veszett. Egyes adatokból arra következtethetünk, hogy élete utolsó éveiben kocsmárosként működött. 1850 körül hunyt el.

1921. május 25. 105 éve

Hegyeshalmon született Terplán Zénó gépészmérnök, egyetemi tanár, dékán. A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen gépészmérnöki oklevelet (1943), műszaki doktori oklevelet (1950) szerzett. A műszaki tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (1966), a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező: 1990., rendes: 1995). A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, illetve a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Kar Szállítóberendezések és Vízgépek Tanszékén Pattantyús Ábrahám Géza tanársegéde (1943-1945), egyetemi adjunktusa (1945-1949), egyúttal a Mérnöki Továbbképző Intézet titkára (1944-1948), főtitkára (1948-1949), a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem (NME), illetve a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki Kar Gépelemek Tanszék megszervezője, tanszékvezető intézeti tanára (1949-1952), tanszékvezető egyetemi tanára (1952-1988), egyetemi tanára (1988-1991), tudományos tanácsadója (1991-1996), emeritusz professzora (1996-tól). Az NME gazdasági (1952-1953), oktatási (1953-1957), tudományos (1957-1959), levelező oktatási rektorhelyettese (1959-1960), a Gépészmérnöki Kar dékánja (1964-1968). Az Állami Műszaki Főiskola rendes tanára (1947-1949), a Mérnöki Továbbképző Intézet miskolci részlegének vezetője (1951-1952). Nemzetközileg az elsők között oldotta meg a fogaskerék-bolygóművek méretezési eljárását. Műszaki egyesületekben vezető szerepet töltött be. Szakmai folyóiratok szerkesztésében vett részt, több szakkönyve jelent meg. Számos kitüntetést kapott, pl. Akadémiai Díj (1973), Pro Universitate NME (1981), Széchenyi-díj (Országgyűlés) (1994) stb. Miskolcon hunyt el 2002. január 16-án.

1891. május 27. 135 éve

Budapesten hunyt el Csukássi József újságíró. Győrben született 1841. február 12-én. (Eredeti neve Hechtl József.) Győrött és Sopronban tanult, majd Bécsben és Pesten jogot hallgatott. Elbeszéléseket írt és élénk részt vett a napi sajtó munkáiban. 1861-ben meghívást kapotta Győri Közlöny átvételére, melynek felelős szerkesztője 1865 júliusától 1867 májusáig. Pestre költözött, lapokat szerkesztett, tárcákat írt és regényeket fordított. 1878 végétől az általa alapított Pesti Hírlap kiadója és szerkesztője, majd 1881-től haláláig a Budapesti Hírlap társtulajdonosa és szerkesztője.

1921. május 27. 105 éve

Győrszentivánon született Kövecses Géza jezsuita szerzetes. Elemi iskoláit Győrszentivánon végezte. A győri Czuczor Gergely Gimnáziumban érettségizett (1940). Rövid ideig a győri papnevelő szemináriumban tanult, később Szegeden, a Jézustársasági Bölcsészeti és Hittudományi Főiskolán készült a papi hivatásra. 1947-ben elhagyta az országot. Teológiai tanulmányait Innsbruckban folytatta, Olaszországban fejezte be, itt szentelték pappá. 1953-ben a rend Brazíliába, Pôrto Alegrébe helyezte. 1955-ben a Sao Leopoldói teológia lelki igazgatója lett. Porto Allegre-ben (Brazília) hunyt el 1967. június 12-én.

1986. május 28. 40 éve

Budapesten hunyt el Hegyi József épületgépész. Mindszentpusztán született 1902. november 19-én. Felső ipariskolát végzett, 1923-tól Budapesten a Haas és Somogyi Rt. portálvezetője. Közben oklevelet szerzett a budapesti iparművészeti iskolán. 1945-ig az angyalföldi gyár főmérnöke, 1945 után az IPARTERV, majd a Típustervező Intézet mérnöke, 1963-ban nyugdíjazták. Ő készítette a régi Budapest legtöbb portálját, az ország jentősebb ipari nagyüzemeinek acélablakait, kapuit, alumínium nyílászáróit. 1949-ben ő szabadalmaztatta az első magyar alumíniumablakot.

1921. május 29. 105 éve

Budapesten hunyt el Edelmann Sebő János kanonok, gimnázium igazgató. Győrben született 1853. július 21-én. A középiskolát Győrött és Szombathelyen végezte. 1871-ben lépett Csornán a premontrei kanonokrendbe. 1876-ban pappá szentelték. A budapesti tudományegyetemen és műegyetemen tanult. 1877-ben a szombathelyi katolikus gimnáziumban matematika-fizika szakos tanár, 1882-ben Eötvös Loránd tanársegéde a műszaki egyetemen. 1891-től Szombathely városi képviselője. 1895 és 1907 között Szombathelyen igazgató. Mint fizikus mechanikai műhelyt rendezett be az intézetben, ahol maga készítette az eszközöket. Nevéhez fűződik az Edelman-féle akkumulátor és az, hogy 1896 februárjában az elsők között készített röntgenfelvételeket Magyarországon. 1907-ben vonult nyugalomba. Bekapcsolódott a város kulturális és gazdasági életébe is. A Vas Megyei Elektromos Műveknek éveken át elnöke volt. Több tudományos egyesületnek volt tagja, többek között a Magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésének, a Bécsi és Berlini Elektrotechnikai Egyesületnek. Munkatársa volt a Mathematikai és Physikai Lapoknak, szerkesztője a Természettudományi Közlönynek, a Pallas Nagy Lexikona számára több természettudományi cikket írt. Megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét.

1966. május 29. 60 éve

Budapesten hunyt el Marton Marcell Boldizsár karmelita szerzetes. Zalakomáron született 1887. szeptember 9-én. A gimnáziumot Keszthelyen és Nagyszombatban végezte, 1910-ben magyar-latin-görög szakos tanári oklevelet szerzett a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen. Petrozsényban kezdett tanítani. 1916-ban egy két gyermekes apa helyett önként jelentkezett frontszolgálatra. 1925-ben Győrött lépett a rendbe, 1930-ban szentelték pappá. 1930-tól 1943-ig újoncmester, hitszónok és gyóntató a győri rendházban, 1930-tól 1936-ig alperjel, 1936-tól 1939-ig tartományi tanácsos. 1943-ban a budapesti rendházba helyezték. Keresett gyóntató, lelkivezető, missziós szónok. 1950-ben, a szerzetesrendek föloszlatása után egy családnál talált menedéket.

1961. május 31. 65 éve

Pinkafeldben hunyt el Zimmer Ferenc újságíró, szerkesztő. Sopronban született 1885. május 26-án. 1909-ben a budapesti egyetemen kapott végbizonyítványt, utóbb Budapesten gyorsírástanítói oklevelet szerzett. 1906-tól a Die Zeit és a Neue Freie Presse című bécsi lapok budapesti tudósítója, 1906-tól 1910-ig a Neues Pester Journal szerkesztőségi tagja. 1910-től 1918-ig a Budapesti Tudósító című lap munkatársa. 1918-tól az ország német megszállásáig a Magyar Távirati Iroda szerkesztője. 1944-ben a nyilasok elfogták, kiszabadulása után 1945-től Budapesten élt. 1951-ben kitelepítették Szabolcs-Szatmár megyébe. 1956-ban Nyugatra távozott.