Megyei évfordulónaptár

1861. november 1. 160 éve
Győrben született Bermann Miksa gépészmérnök. Budapesten a Magyar Kir. József Műegyetemen végzett 1885-ben. A MÁV-nál kezdte mérnöki pályáját. 1912-től már műhelyfőnök. 1917-től a laboratóriumi anyagvizsgálatok vezetője, 1923-ban vonult nyugdíjba. A szikrapróba feltalálója. Ez az eljárás a vas és acélfajták minőségének meghatározását segíti. Foglalkozott az edzés és a hegesztés problémájával is. Munkatársa volt a Révai Nagy Lexikon szerkesztőségének. Budapesten hunyt el 1925. augusztus 2-án.
1871. november 3. 150 éve
Várpalotán született Bán Aladár (Banwarth 1889-ig) költő, műfordító, nyelvész. Pápán és Zircen járt gimnáziumba. Budapesten szerzett tanári oklevelet. Először Temesváron majd Budapesten tanított. Érdekelte a finn népköltészet. 1902-ben jelent meg Kanteletar-fordítása. 1903-ban Finnországba utazott, később még kilenc finnországi kutató- és tanulmányutat tett. Néprajzi gyűjtőmunkája során szinte megteremtette a Néprajzi Múzeum észt anyagát. A Finn Irodalmi Társaság tagja, a Magyar Néprajzi Társaság főtitkára volt. A Turáni Társaság egyik vezetője volt, és szerkesztette a Turán című folyóiratot. Közben iskolai munkája során igazgatóvá nevezték ki. Élete főművének az észt nemzeti eposz, a Kalevipoeg fordítását tekintette (1928-ban jelent meg először). Az 1950-es években kitelepítették Budapestről egy nyírségi faluba, később engedélyt kapott a Győrbe költözésre. Győrött hunyt el 1960. szeptember 24-én.
1946. november 5. 75 éve
Péterváradon elhunyt vitéz Szombathelyi Ferenc (Knausz Ferenc 1935-ig) vezérezredes, vezérkari főnök, altábornagy, katonatiszt. Győrben született 1887. május 17-én. Az I. világháború folyamán különböző vezérkari beosztásokban teljesített szolgálatot. 1926-tól alezredes, 1929-ben ezredes volt. 1926-tól eleinte a Ludovika Akadémia tanára, majd parancsnoka, ekkor lett vezérőrnagy. 1938-ban a kassai VIII. hadtestnél altábornagy. A Kárpát-csoport parancsnokaként részt vett a Szovjetunió elleni hadjáratban. 1941-ben Horthy István javaslatára a kormányzó őt nevezte ki vezérkari főnöknek. Óvni akarta a honvédséget a szélsőjobboldali náci és nyilas befolyástól, lazítani kívánta Magyarország Németországtól való függését. Az ország német megszállása után nyugdíjazták. 1944 októberében a nyilasok letartóztatták, és Sopronkőhidára hurcolták. 1946-ban a Népbíróság tíz évi börtönre ítélte. Nagy Ferenc kormánya háborús bűnösként kiszolgáltatta Jugoszláviának. Az újvidéki Népbíróság 1946. október 22-23. között tárgyalta ő és nyolc társa perét. Valamennyiüket halálra ítélték és kivégezték.
1921. november 7. 100 éve
Mezőörsön született Hegyi György építész. A győri bencés gimnáziumban érettségizett. A Budapesti Műszaki Egyetemen az építészmérnöki diplomát 1946-ban szerezte meg. A győri városi tanácsnál kezdte pályáját, 1947 és 1949 között tanár az Építőipari Technikumban. 1949-től a Győritervnél működik. 1981-től nyugdíjasként dolgozott tovább. Tervezői múltja változatos, kiemelkednek közülük az ipari épületek, gyárak, üzemcsarnokok. Tervezett szanatóriumot (pl. soproni SZOT-üdülő), lakóházakat (Győr, Árpád-út), iskolát (társtervezője a Mayer-iskolának). A Rába gyár központján és hőkezelő üzemén kívül kenyérgyárak terveit készítette el (pl. Budapest Lágymányos, 1963). Több kitüntetést, nívó-díjat nyert.
1736. november 8. 285 éve
Magyaróváron hunyt el Zsidanics István adószedő, gimnáziumalapító. Magyaróváron született 1671. június 23-án. Horvát származású, a család 1703-ban kapta nemesi rangját. 1710-ben választották meg a megye adószedőjének. 1732-ben táblabíróvá nevezték ki. Végrendeletében házát és vagyona egy részét a piarista rendre hagyta. Így indult meg az oktatás 1739-től a megye első középfokú oktatási intézményében, később a szomszédos házak megvétele után jöhetett létre a mai piarista gimnázium épülete.
1891. november 8. 130 éve
Sopronban született Andorka Rudolf (Rezső, 1927-ig Fleischhacker) katonatiszt, diplomata. 1891. november 8-án. 1911-ben elvégezte a Ludovika Akadémiát, majd vezérkari tanfolyamon vett részt. Az első világháborúban frontszolgálatot teljesített. 1919. május-júniusában Stromfeld Aurél segédtisztjeként részt vett a Vörös Hadsereg északi hadjáratában. 1919. augusztusában belépett Horthy Miklós nemzeti hadseregébe. 1921-ben a budapesti államtudományi egyetemen doktori oklevelet szerzett. Katonai attaséként diplomáciai szolgálatot látott el több helyen, így Prágában és Varsóban. 1934-től a Honvédelmi Minisztériumban vezető beosztásokban dolgozott. Náciellenes magatartása miatt a német megszállás után a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták, ahonnét betegen tért haza. 1949-től koholt vádak miatt internálótáborba került, 1954-ben szabadult. Budapesten hunyt el 1961. március 30-án.
1896. november 8. 125 éve
Mosonmagyaróváron született dr. Molnár József röntgenorvos, egyetemi magántanár, klinikai főorvos. A fiatal tudós szaktanulmányait a budapesti röntgenintézetben kezdte, mint tanársegéd került a szegedi nőgyógyászati klinikára, ahol kezdetben a röntgenlaboratóriumot vezette. Tudományos kutatásainak elismeréséül 1929-ben a röntgenológia magántanárává habilitálták Szegeden. Az 1932-ben létesült Rádium-intézet vezetésével is megbízták. A nőgyógyászati klinikán működő intézetében röntgenvizsgálatokkal, rádiumkutatással foglalkozott és a rákgyógyítás terén végzett nagyjelentőségű kutatómunkát. Egyike volt a legkitűnőbb magyar röntgenológusoknak. A röntgenkutatás terén előkelő helyet vívott ki magának nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is. Számos tudományos munkát írt, 1940-ben klinikai főorvossá nevezték ki. A kísérletezések következtében súlyosan megbetegedett, főleg a gyomrát támadta meg a röntgensugár. Budapesten hunyt el 45 évesen morfium túladagolásban, 1941. december 7-én. A szegedi belvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra.
1896. november 8. 125 éve
Somorja városban (Pozsony vármegye) született Tallós-Prohászka István festő. Rajztehetségét korán felfedezték, de kerülővel jutott a művészi pályára (telekkönyvi írnok, katona, hadifestő volt). 1920 és 1924 között az Iparművészeti Iskola hallgatója (Sándor Béla és Haranghy Jenő a tanárai). Berlinben járt, majd szülővárosában élt, itt rendezte az első kiállítását (1925). Pozsonyban (1928), majd a budapesti Nemzeti Szalonban (1929) szerepelt. Számos csoportos kiállításon vett részt (Prága, Pozsony, Kassa, Komárom). 1935-ben elnyerte a Masaryk Akadémia díját. 1947-ben Mosonmagyaróvárra költözött. Művein megörökítette a frontélményeit, Budapestet, a Tabánt, a Csallóköz népét és táját, a Szigetközt. Szerepelt megyei tárlatokon, Mosonmagyaróváron egyéni kiállításokat rendezett (1959, 1969). Újrónafőn hunyt el 1974. november 10-én, az óvári temetőben nyugszik. Mosonmagyaróváron utcát neveztek el róla. Halála után szülővárosának Helytörténeti Múzeuma Tallós-Prohászka István-emlékszobát rendezett be. Legtöbb műve itt található, de őrződnek még alkotásai a Hansági Múzeumban, a pozsonyi és prágai Nemzeti Galériában.
1836. november 9. 185 éve
Horpácson született Szentirmay Elemér (1866-ig Németh János). Apja kormányzó főtiszt volt Széchenyi Lajos gróf uradalmaiban. Tanulmányait Székesfehérváron, majd Pesten végezte. 1861-ben megválasztották Fehér megyében esküdtnek és ugyanott később szolgabíró lett. 1862-től Alsószentiványon gazdálkodott, ahol baráti kapcsolatba került Vajda Jánossal. Az 1850-es évek elején kezdett komponálni, csárdásai és dalai nyomtatásban is megjelentek. 1865-től Pesten az Első Magyar Általános Biztosító Társaságnál központi főfelügyelő, később a kárbecslési osztály vezetője volt. Az 1870-es évektől népszínműbetéteket is szerzett. Többnyire saját verseire írt dalai Blaha Lujza előadásában országos népszerűségre tettek szert. Közel 400 dalt írt. A 19. századi csárdás- és népies műdalirodalom egyik legnagyobb hatású képviselője, dalainak egy része a népi dallamkincsbe is bekerült. Budapesten hunyt el 1908. október 3-án.
1861. november 9. 160 éve
Németiben született Zalka Zsigmond vegyész, mezőgazdász. Középiskoláit a soproni főreáliskolában végezte. A budapesti Műegyetem tanult, majd a Magyaróvári Gazdasági Akadémián gazdász oklevelet szerzett. 1885-ben a magyaróvári akadémián tanársegéd, 1888-ban a debreceni, 1890-től a keszthelyi gazdasági tanintézetben segédtanár. 1892-től a kassai intézetben a vegytan és a mezőgazdasági technológia tanára. Magyaróvárra 1920-ban helyezték át. Kutatásai és kísérletei az erjedési iparral kapcsolatosak. A szeszgyártás külföldön is elismert szaktekintélye volt. Szakirodalmi munkássága jelentős.
1986. november 9. 35 éve
Budapesten hunyt el Sárándi Imre jogász, egyetemi tanár. Kapuváron született 1930. november 12-én. 1954-ben a budapesti egyetemen végzett, 1957-ben állam- és jogtudományi doktori oklevelet szerzett. 1954-től tanított a budapesti jogi egyetemen, 1967-től egyetemi tanár, 1963-tól 1967-ig az állam és jogtudományi kar dékánhelyettese, 1967-től 1973-ig dékánja, 1973-tól 1986-ig a Jogi Továbbképző Intézet igazgatója. Polgári joggal, polgári eljárásjoggal, tulajdonjoggal, elsősorban a mezőgazdasági termékforgalom jogi kérdéseivel foglalkozott.
1936. november 10. 85 éve
Győrben hunyt el Haller József r. k. pap, tanítóképző intézeti igazgató. Mesterházán született 1856. január 18-án. A gimnáziumot Sopronban és Győrben végezte. Teológiai tanulmányait is Győrben folytatta, 1881-ben szentelték pappá. 1883-tól 1912-ig a Győri Kir. Katolikus Tanítóképző Intézetben lélektant, egyháztörténetet, magyart, temészetrajzot, gazdaságtant és szépírást tanított. 1896-ban lett a Győregyházmegyei Nyomda igazgatója. 1900-ban kinevezték a Győri Kir. Katolikus Tanítóképző Intézet igazgatójának. 1913-ig töltötte be ezt a tisztséget.
1811. november 11. 210 éve
Németkeresztúron (Sopron vármegye) született Frankenburg Adolf író, szerkesztő, az MTA levelező tagja. A keszthelyi Georgikonban tanult, majd Egerben hallgatott jogot. 1833-tól jurátus volt a pozsonyi egyetemen, itt találkozott Széchenyi Istvánnal, akitől Nagycenken kapott állást, majd Somogy vármegyében gazdálkodott. Később Pestre ment, ahol az irodalmi élettel ismerkedett. 1837-ben az akadémia írnoka, majd 1838-ban kincstári fogalmazógyakornok lett. Ez évben Kunoss Endrével szerkesztette a Természet című lapot. 1841-től Kossuth Pesti Hírlapjának, 1843-tól Garay János Regélőjének munkatársa. A lapokban írt humoros fővárosi életképei közkedveltek voltak. 1843-ban Magyar Életképek címmel havi szépirodalmi folyóiratot indított, amelyet 1844-től hetilappá alakított át, és 1847-ig szerkesztett. Itt tömörítette a fiatal demokratikus írókat, köztük Petőfit és Jókait. 1847-ben visszavonulva a kancelláriánál tolmács lett Bécsben, ahol a magyar kormánnyal való kapcsolatai miatt 1848-ban bebörtönözték. 1849 januárjában kiszabadult s később a bécsi legfőbb törvényszék fogalmazója, majd 1865-ben az úrbéri legfőbb törvényszék bírája lett. Nyugalomba vonulása után Pesten 1866-1867-ben a Magyarország és Nagyvilág, 1867-1868-ban pedig az 1848 című hazafias politikai lapot szerkesztette. 1877-ben Sopronban telepedett le, ahol életre hívta az Irodalmi és Művészeti Kört, ezzel elősegítette a város magyarosodását. 1881-ben újból a fővárosba költözött. 1884. július 3-án Eggenbergben (Ausztria) hunyt el.
1996. november 12. 25 éve
Budapesten elhunyt Erdélyi Iván ügyvéd. Győrben született 1918. június 3-án. A győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban érettségizett (1936). Budapesten a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát (1940). 1946-tól 1947-ig ügyvédjelölt dr. Drobni Lajos irodájában. 1947-től önálló ügyvédi irodát nyitott, majd 1951-től 1957-ig az 1. számú Ügyvédi Munkaközösség tagja, 1951-től a Győri Ügyvédi Kamara pénztárosa. 1956. október 31-én az ügyvédi kamara választmányi ülésének résztvevőjeként tiltakozott a törvénytelenségek ellen. A Pécsi Megyei Bíróság 2 év 6 hónapi börtönre ítélte. Büntetését Győrött, a budapesti Markó utcai börtönben, Állampusztán és Márianosztrán töltötte. 1959-ben közkegyelemmel szabadult. 1964-ig raktáros a Győri Asztalosipari KTSZ-ben. 1964-től 1969-ig a Magyar Vagon- és Gépgyárban, 1970-től 1975-ig a Mezőgazdasági Szövetkezeti Vállalat (MESZÖV) Jogi Irodájánál, 1975-től 1981-ig a Richards Finomposztógyárban jogtanácsos. 1990 és 1993 között egyéni ügyvédként dolgozott. 1989 után a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) tagja volt. 1990 és 1995 között a Szigethy Attila Alapítvány kuratóriumának igazgatója. Szerkesztésében jelent meg 1991-ben a Győr-Sopron megyeiek emlékeznek az 1956-os forradalomra című kötet. Győr díszpolgára (1996). A győri köztemető IX. parcellájában nyugszik.
1961. november 14. 60 éve
Budapesten hunyt el Solthy György (Sterbenz) színész. Sopronban született 1904. május 18-án. Érettségi után rövid ideig banktisztviselő volt, majd ezzel felhagyva 1923-tól vidéki színész lett. Játszott Miskolcon, Szegeden, Győrött, Kassán, Kolozsvárott és Pécsett. 1927-1929 között Budapesten a Király Színház, majd 1932-től 1943-ig megszakításokkal a Fővárosi Operettszínház tagja volt. 1944-ben az Új Magyar és Vidám Színházban lépett fel. 1945 után a Víg-, a Magyar-, a Madách Színház foglalkoztatta. 1949-1951 között politikai kijelentései miatt nem kapott szerződést. Ezután a Vidám-, majd 1956-ig a Madách Színházban szerepelt. Emlékezetes film alakítása 1949-ben a Ludas Matyi Döbrögije.
1946. november 15. 75 éve
Győrben született Koller Éva keramikus. Középiskolás évei alatt kezdett el rajzolni, mintázni. A Győri Képzőművészeti Körből indult. A budapesti Iparművészeti Főiskolán a mestere Csekovszky Árpád volt. 1971-ben végzett a főiskolán, diplomamunkájára Gorka Géza-díjat kapott. Rendszeresen alkotott a Hódmezővásárhelyi Művésztelepen, itt készült első önálló bemutatkozására, amelyre 1971-ben Szegeden került sor. 1973-ban részt vett az Ifjú Iparművészek Derkovits-termi kiállításán, 1974-ben a VIT-pályázaton szerepelt műveivel. 1975-ben a Milánói Triennálén díjat nyert. Első jelentősebb munkája a szegedi Egyetemi Klub koncerttermébe készült. Közületi megbízásokat készített. Magas tűzön égetett, oxidos samott anyaggal díszedényeket, virágtartókat alkotott, főként korongozott elemekből. 1975-ben részt vett a győri városi múzeum „Szülőföldem” címmel rendezett tárlatán. 1976-ban a Győri Műcsarnokban mutatkozott be. Utolsó jegyzett kiállítása 1978-ban Pécsen az V. Országos Kerámia Biennálén volt. Felhagyott a szakmával. Budapesten hunyt el 1998. szeptember 25-én.
1886. november 16. 135 éve
Győrben született Riesz Marcell matematikus, egyetemi tanár. (Riesz Frigyes matematikus öccse.) 1904-ben a győri főreáliskolában érettségizett. 1904-től egy év göttingeni megszakítással 1908-ig a budapesti egyetemen, 1909-1910-ben a párizsi Sorbonne-on tanult. 1908-ban doktorált. 1911-től 1926-ig a stockholmi egyetemen volt magántanár, 1926-tól 1952-ig a lundi egyetemen volt rendes tanár. Nyugdíjazása után 1953-tól különböző egyetemeken működött az Amerikai Egyesült Államokban. Három témakörben, a trigonometrikus sorok, a hatványsorok, és a Dirichlet-sorok vizsgálatában ért el jelentős nemzetközi elismertséget. Nemzetközi hírű matematikus iskolát alapított. 1969. szeptember 4-én Lundban hunyt el.
1921. november 16. 100 éve
Nyúlon született dr. Csendes Béla költő, könyvtáros. A győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban érettségizett, a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen diplomázott magyar–latin szakon. Doktorátusát Korniss Gyulánál védte meg. 1944-ben Teleki Pál emlékére írott verse nagy feltűnést keltett. 1946-ban kinevezték az Állami Teleki Pál Kollégium gondnokának. 1948. október 28-án letartóztatták, koncepciós perbe fogták, és Recskre internálták. Öt évet töltött különböző táborokban, majd két évet a váci fegyházban. 1955-ös szabadulása után raktárosként dolgozott. 1956 után könyvtáros lett. 1981-ben a Közlekedési Tájékoztatási Központ vezetőjeként vonult nyugállományba. Újra elkezdett költészettel foglalkozni, szerepelt a Ménfőcsanaki Népfőiskola rendezvényein, s hosszú hallgatását a Hegyaljában közölt versei törték meg. Nyúlon hunyt el 1996. június 20-án.
1986. november 16. 35 éve
Budapesten hunyt el Borsa Mihály politikus. Győrben született 1906. február 25-én. Elemi iskoláit a Győri Izraelita Hitközség népiskolájában végezte, majd a győri főreáliskolában érettségizett 1923-ban. Ezután Párizsban folytatta tanulmányait. 1929-től a Győri Kerületi Kereskedelmi Kamaránál dolgozott fogalmazóként, majd iparügyi előadóként. 1935-től a FKgP tagja. 1939-ben a zsidótörvények miatt elbocsátották, 1944-ben internálótáborba vitték. 1945-ben hazatérése után az FKgP nagy-budapesti listáján részt vett, pótképviselővé választották. 1946 szeptemberében behívták országgyűlési képviselőnek, 1947-ben pótképviselő, 1948-ban újra képviselő. 1957-től haláláig a fasizmus áldozatait segítő Nemzetközi Joint magyarországi elnöke.
1946. november 17. 75 éve
Bánhidán született Falvai Antal harsonaművész, zenetanár. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zenetudományi Intézet Győri Tagozatán Zilcz György növendéke volt, 1970-ben végzett. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, harsonaművészi diplomát szerzett 1975-ben. A Győri Filharmonikus Zenekar harsonása (1967-1975), 1975-től az Állami Operaház harsonaművésze. A Budapesti Fesztiválzenekarban is játszott (1984-1992). A Budapesti Filharmóniai Társaság tagja. A zenekari munkája mellett számos hangversenyen játszott a Budapest Opera Brass Quintettel, a Magyar Harsonaegyüttessel  és a Creative Art Ensemble tagjaként. A Nemzetközi Kamarazenei Rézfúvós Versenyen (Barcs) I. díjat nyert (1984) az Operaház rézfúvós kvintettjével. A győri Varga Tibor Zeneművészeti Intézet harsonatanára volt 1992-től 2015-ig, végleges nyugdíjba vonulásáig. Győrben hunyt el 2016. februárban.
1571. november 18. 450 éve
Sopronban született gróf Lackner Kristóf ötvös és rézmetsző, polgármester, országgyűlési követ. Lackner Ádám vagyonos aranyműves és Schiffer Borbála fia. Ötvös édesapja mellett ismerkedett meg az aranyművességgel. Humanista műveltségét itáliai egyetemeken (Padua, Siena, Bologna) szerezte meg (1593-1597). II. Rudolf 1600-ban nemességet, grófi címet adományozott neki. Jogi doktorátusát hasznosíthatta, amikor városbíróvá (1603, 1608-1610), majd polgármesterré (1613-1619, 1621-1625, 1629-1631) választották, többször volt a város országgyűlési követe. Irodalmi tevékenysége mellett rajzolt, rézmetszeteket készített. Rajzai a Soproni Levéltárban őrződnek. 56 metszetét gyűjtötték össze: ötvöstárgyakat ábrázolnak, emblémákat, illusztrációkat. Elkészítette önarcképét és 1620 körül Sopron látképét. Sopronban hunyt el 1631. december 29-én. A városban utcát neveztek el róla.
1946. november 18. 75 éve
Győrben hunyt el szabadi Szabady Béla pap, történész, templomigazgató, gimnáziumi tanár, hittanár. Bálványoson született 1891. október 18-án. 1914. április 4-i pappá szentelése után kisegítő lelkész Bogyoszlón és Babóton, káplán Tatabányán (1914-1918), tanulmányi felügyelő a Győri Püspöki Kisebb Papnevelő Intézetben (1918-1920). 1920-tól tanár a Győri Magyar Királyi Állami Főreáliskolában. A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen a filozófiai doktora 1922-ben. 1924 és 1946 között győri székesegyházi sekrestyeigazgató. Hittanár a főreáliskolában és a női kereskedelmi iskolában 1928-tól 1946-ig, szentszéki bíró 1929-től. A Kisfaludy Irodalmi Kör tagja 1923-tól, a győri Hitoktatók Körének elnöke 1920-tól haláláig. Történeti munkássága kiemelkedő. 
1921. november 20. 100 éve
Bogyoszlón született Szabó Kálmán közgazdász. A Magyar Közgazdaságtudományi Egyetemen közgazdász oklevelet szerzett (1950), a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (MKKE) /ma: Corvinus Egyetem/ doktorált (1957), a közgazdaságtudományok kandidátusa (1959), doktora (1968), a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező t. 1973. ; rendes t. 1979). Tanulmányai idején a közgazdasági Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének (MEFESZ) vezetője, a közgazdász kollégium igazgatója (1947-1948). A Magyar Közgazdaságtudományi Egyetemen tanársegéd (1950-1953), a Társadalmi Szemle közgazdasági rovatvezetője (1953-1954), az Országos Tervhivatal Távlati Főosztályának vezetője (1954-1957). Az MKKE Általános Közgazdasági Kar Politikai Gazdaságtan Tanszék, és az Elméleti Közgazdaságtan Tanszék egyetemi docense (1957-1963), egyetemi tanára (1963-1994) és a tanszék vezetője (1971-1987), emeritusz professzora (1995-től); közben az egyetem tudományos rektorhelyettese (1963-1968), rektora (1968-1973). 1970 és 1990 között országgyűlési képviselő. A megreformált politikai gazdaságtani tankönyvek társszerzője és a szerkesztőbizottsági elnöke (1980-1986). Budapesten hunyt el 2007. május 25-én. Munkásságát díjakkal ismerték el: Akadémiai Díj (1962); Apáczai Csere János-díj (1992). 2011 decemberében a Corvinus Egyetem második emeletén szobrot avattak tiszteletére.
1921. november 21. 100 éve
Budapesten hunyt el ómoravicai Imrédy Béla belgyógyász, egyetemi tanár, kórházigazgató. Mosonban született 1865. szeptember 20-án. 1888-ban Wagner tanár belklinikáján gyakornok, 1890-ben Kétly Károly tanár mellett második, majd első tanársegéd. 1896-ban a Vöröskereszt-kórház belgyógyászati osztályának főorvosává nevezték ki, 1897-ben a „hasűri szervek betegségei” című tanból magántanári képesítést nyert. 1912-ben a Vöröskereszt-kórház igazgatójává választották. Belgyógyászattal foglalkozó szakcikkei hazai és külföldi folyóiratokban jelentek meg.
1971. november 21. 50 éve
Budapesten hunyt el Horváth József bányamérnök. Potyondon született 1906. május 18-án. A soproni Bányászati és Erdészeti Főiskolán diplomázott 1930-ban. A Magyar Állami Földtani Intézetben dolgozott, majd tanársegéd lett Sopronban, a bányaműveléstani tanszéken. 1935-től a Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak (MÁVAG) Baross-aknai bányaüzemének vezetője, 1942-től 1945-ig a MÁVAG vasércbányászatának irányítója volt. 1945 után Ormospusztán, Alberttelepen és Somsályon vezetett bányaüzemeket. 1950-től a Bányászati Tervező Intézetben a borsodi szénbányászat fejlesztési terveivel foglalkozott. 1954-től a Bányászati Kutató Intézetben működött. A magyar bányászatban először végzett rendszeresen kőzetmechanikai vizsgálatokat. A bányabeli biztosító szerkezetek tervezéséről, méretezéséről és alkalmazásuk gazdasági kihatásairól számos tanulmányt és cikket tett közzé a Bányászati és Kohászati Lapokban. 
1966. november 22. 55 éve
Budapesten hunyt el Vattay Antal katonatiszt. Sopronban született 1891. augusztus 13-án. A bécsújhelyi katonai akadémián avatták hadnaggyá 1912. augusztus 18-án, majd a nyíregyházi cs. és kir. 14. huszárezredhez vezényelték, melynek kötelékében végigharcolta az első világháborút. Hazatérte után vezérkari és csapatszolgálatot is ellátott, 1937–től 1939-ig a szegedi 5. vegyesdandár vezérkari főnöke volt. 1941 januárjától dandárparancsnok, részt vett a Szovjetunió elleni hadjárat első szakaszában. 1942 őszén hazatért, és átvette az 1. lovashadosztály parancsnokságát. 1944 márciusában mozgósította csapatait a németek ellen, de felettesei leállították intézkedéseit. Ezután Varsó környékén harcolt egységeivel, de német nyomásra leváltották. Augusztus végén a kormányzó főhadsegéde lett. A kiugrási kísérlet után, mivel Horthy bizalmasának számított, - a németek őrízetbe vették, később átadták a nyilasoknak, akik lefokozták, és bíróság elé akarták állítani, de a tárgyalásra már nem került sor. Egy éves amerikai fogság után 1946-ban tért haza. Nyugdíjazása után 1950-ben a kommunisták letartóztatták. Koholt vádak alapján 10 évi börtönre ítélték, 1956-ban kegyelemből szabadlábra helyezték. Rehabilitációja 2001. június 25-én történt meg.
1971. november 22. 50 éve
Győrött hunyt el Túróczy Zoltán evangélikus püspök, egyházi író. Arnóton született 1893. október 23-án. 1911-ben a pozsonyi evangélikus teológiai akadémiára iratkozott be. Teológus a Bodelschwing-féle epileptikus szeretetintézményben, Bethelben. 1917-től Arnóton, 1923-tól Ózdon, 1927-től Győrött, 1939-től Nyíregyházán lelkész, majd a Tiszai Evangélikus Egyházkerület püspöke. 1945-ben népbíróság elé állították háborús uszítás vádjával, tíz évre ítélték. Kilenc hónap után szabadult, de püspöki szolgálatát csak 1948-ban folytathatta. A dunántúli evangélikus egyházkerület püspöke lett, ekkor került vissza Győrbe. 1952-ben kényszernyugdíjazták, lelkészi állást sem tölthetett be. 1956 forradalmi eseményei után az Északi Egyházkerület püspöke lett. Győri lelkészsége alatt bővült az Evangélikus Szeretetház és a Diakonissza Anyaház. Szerkesztette a Harangszó című országos evangélikus hetilapot és az egyházközség évkönyveit, illetve rövid ideig a Lelkipásztor című szakfolyóiratot. Tagja volt a győri dr. Kovács Pál Társaságnak. A győri köztemető X. parcellájában nyugszik.
1796. november 23. 225 éve
Nagycenken született Dussil Illés Jakab bencés pap, akadémiai igazgató, bölcsészdoktor. Áldozó pappá szentelték 1822. október 26-án. Pozsonyban 1822 és 1823 között, Győrben 1823 és 1824 között, Esztergomban 1824 és 1829 között, Sopronban 1829 és 1832 között gimnáziumi tanár. Győrben a rendi növendékek tanára 1832 és 1840 között. Pozsonyban akadémiai tanár 1845 és 1849 között, akadémiai igazgató 1845-től haláláig. Pozsonyban hunyt el 1849. augusztus 8-án.
1971. november 24. 50 éve
Sopronban hunyt el Nagy Gyula (írói álnevei: Giulio, Sitkei Vilmos, Sövényházi Gyula) őrkanonok, római katolikus plébános, lapszerkesztő. Szilben született 1885. június 5-én. A gimnáziumot a győri bencéseknél, a teológiát Győrött végezte, 1909. január 27-én pappá szentelték. Először Rajkán, 1909-től Szanyban, 1912-től Győr-Belvárosban káplán, 1913-tól a Káptalandomb lelkésze. 1923-tól Bágyogon plébános. 1949 körül 3 évig börtönben volt. 1952-ben a soproni Szent István-templom lelkésze, 1958-ban soproni kanonok. 1959-től Sopronban nyugdíjas. Alelnöke volt a Dunántúli Hírlapírók Szövetségének. Győrött 1909 és 1912 között a Nagyasszonyunk szerkesztője. 1914 és 1918, illetve 1920 és 1923 között a Dunántúli Hírlap felelős szerkesztője, 1933 és 1938 között az Evangélium című lap társszerkesztője, 1939-től 1950?-ig főmunkatársa.
1871. november 25. 150 éve
Lajtakörtvélyesen született dr. Werdenich Endre kanonok, császári és királyi udvari káplán. Középiskolai tanulmányait Magyaróvárott és Győrött végezte, ahol 1890-ben érettségizett. Teológiát a bécsi Pazmaneum és Augustineum növendékeként végezte. 1894-ben pappá szentelte Zalka János győri püspök. 1897-ben a bécsi egyetemen teológiai doktorrá avatták. Magyaróvárott káplán (1897), a soproni honvédfőreáliskola egyházi tanára (1898-1900), a győri szeminárium tanulmányi felügyelője (1900), Bősárkányban és Mosonszentpéteren adminisztrátor (1901), teológiai tanár a győri szemináriumban (1902), 1909-től császári és királyi udvari káplán, a Szent Ágostonról Nevezett Bécsi Császári királyi Felsőbb Papnevelő Intézetnél lelki és tanulmányi igazgató. 1910-ben pápai kamarási méltóságot nyert. 1912 és 1919 között a bécsi tudományegyetem teológiai fakultásán dogmatikát adott elő. 1917-ben az uralkodó a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. 1920-tól rektora és teológia tanára a győri püspöki szemináriumnak. 1924-től a győri székeskáptalan kanonokja. A káptalani rangsorban 1926-ban komáromi, 1931-ben rábai főesperes. A keresztény bölcselet és dogmatika jeles művelője volt, magas színvonalú előadásokat tartott. Filozófiai művei megjelentek önállóan és folyóiratokban. A Győri Kisfaludy Kör tagja volt. Hirtelen halálozott el 1933. február 16-án.
1911. november 26. 110 éve
Beleden született Pálfy Miklós evangélikus lelkész, teológiai tanár. Sopronban tanult teológiát 1933-tól 1937-ig, majd 1937-től 1939-ig a halle-wittenbergi és a tübingeni egyetemen folytatta tanulmányait. 1942-től Sopronban segédlelkész és német nyelvtanár. 1946-ban teológiai doktorátust szerzett. 1946-tól a soproni hittudományi kar tanára, majd 1950-től a budapesti teológiai egyetemen oktatott. A Nemzeti Parasztpárt Sopron városi titkára 1945. júliusától 1946 februárig, Sopron vármegye Szabadelvű Művelődési Tanácsának elnöke, a Berzsenyi Dániel Népi Kollégium igazgatója 1947-1948-ban. Jelentős szerepet vállalt a papi békemozgalomban. A Theológiai Szemle alapító társszerkesztője 1958-tól, a Lelkipásztor című folyóirat főszerkesztője 1959-től 1967-ig. Budapesten hunyt el 1972. november 12-én.
1911. november 28. 110 éve
Győrben hunyt Hauzer György (Hauser) rézműves, tűzoltóparancsnok. Pesten született 1842-ben, szülővárosában végezte el elemi iskoláit is. 1868-ban mint önálló rézműves telepedett le Győrben. Rézgyára Győr belvárosában fejlett technológiát képviselt. A Győri Ipartestület első választott elnöke volt. Egyik első kezdeményezője volt a győri önkéntes tűzoltóegylet megalakításának. 1876-ban kinevezték a győri tűzoltóegyesület parancsnokának, majd főparancsnokának. 34 évig töltötte be ezt a tisztséget. 1886-ban megalakította a Győr megyei Tűzoltó Szövetséget, melynek elnökévé választották. 36 éven át volt tagja Győr város törvényhatóságának. Több cikksorozata jelent meg a Győri Közlönyben és a Győri Hírlapban.
1921. november 29. 100 éve
Tapolcán született Gőcze Sándor sportoló, edző. Iskoláit szülőhelyén végezte. Középiskolásként tagja volt az iskola válogatott labdarúgócsapatának, majd Tapolca első csapatában futballozott. A második világháború után Hajmáskérről igazolt át a Vasas ETO-hoz. 1945. szeptember 23-án játszotta első NB I-es mérkőzését. 1948-ban tagja a magyar labdarúgó-válogatottnak, és két alkalommal ölthette fel a válogatott címeres mezt. Az aktív labdarúgást befejezve edzőként működött Kapuváron és a Mosonmagyróvári Timföld és Műkorundgyári Torna Egylet (MOTIM TE) csapatánál. A győri Magyar Vagon- és Gépgyár főosztályvezetőjeként vonult nyugdíjba. Győrben hunyt el 1995. február 27-én.
1966. november 29. 55 éve
Sopronban hunyt el Dorosmai János költő, meseíró. A Veszprém megyei Adásztevelen született 1886. április 26-án, eredetileg Drosnyák néven. Aradon végezte a felsőkereskedelmi iskolát 1904-ben, ugyanott lett vasúti felügyelő. Dorosmai János tolla alól először versek, később szebbnél szebb mesék és aforizmák születtek. A Kölcsey Egyesület egyik vezetője. Verseire Benedek Elek figyelt fel, s 1923-ban bevonta a Cimbora gyermeklap munkatársai közé. 1927-ben Magyarországra költözött és Sopronban telepedett le. Több tanítómeséjét és aforizmagyűjteményét német, holland és eszperantó nyelvre is lefordították. 111 mesét tartalmazó Akinek nem inge, ne vegye magára című, Sopronban megjelent kötetét Benedek Marcell rendezte sajtó alá és látta el utószóval. 1936. október 21-én a Drosnyák nevet magyarosította Dorosmai névre. Irodalmi sikerei elismeréseként tagjává választotta többek között a Nagykőrösi Arany János, az Országos Gárdonyi Géza és a Magyar Goethe Társaság. A soproni írót Európa-szerte megismerték, több meséjét német és eszperantó nyelvre maga fordította le. Az eszperantó nyelv terjesztéséért végzett fáradozásait az emlékének szentelt soproni országos eszperantó kongresszuson ismerték el.
Frissítve: 2020.12.07