Írásai a 70-es évektől jelentek meg, kezdetben főleg szamizdatként, illetve külföldön, majd a Szovjetunió felbomlása után Oroszországban is elismertté vált. Műveit nemegyszer trágárság és pornográf elemek is tarkítják. Alkotásait Oroszországban élénk visszhang kíséri, szélsőséges politikai mozgalmak tiltakoztak ellene.

Magyar nyelven a szerző1994-től olvasható. Legismertebb regénye a később trilógiává bővített Jég, amelyből itthon színdarab is készült. Utolsó magyarra fordított regénye a Manaraga, a (nem túl?!) távoli jövőbe vezet el bennünket az ún. Második Iszlám Forradalom és a Migráció korszaka utáni időkbe, amikorra már felbomlott az általunk ismert államrendszer.

Művében sajátosan keverednek a sci-fi, a disztópia és a road movie elemei. Gondolatkísérlet arról, hogy mi történik, amikor az emberi tudás teljessége beépített okos eszközök (bolhák) segítségével elérhető, pillanatok alatt felhasználható, és az egyén tudását és döntéseit ezek az eszközök határozzák meg. Mi lesz a szerepe a hagyományos kultúrahordozóknak, jelesül annak elsődleges és szimbolikus eszközének, a könyvnek. Szorokin művében a funkciótlanná vált nyomdatermékek nagyobb része megsemmisül, kisebb részét pedig a múlt rekvizitumaként múzeumokban vagy magángyűjteményekben őrzik. Erre épül rá egy sajátos élvezeti és szórakozási forma az illegális book-n-grill, amikor a szakácsok leginkább első kiadású szépirodalmi alkotásokon készítenek ételkülönlegességeket gazdag, előkelő ínyenceknek.

Ebbe a világba kalauzol el bennünket Géza, a Budapesten született, menekült belorusz zsidó apától és lengyelországi tatár nőtől származó mesterszakács. Az ő naplószerű narrációjából ismerjük meg utazásai során ezt a különös szubkultúrát, a vásárlói kört, a felhasznált alapanyagokat (a klasszikus irodalmi ritkaságok milyen ételek elkészítésére alkalmasak), a szakmai zsargont (mit jelent a konyha, a rönk, az eszkalibur, stb. kifejezés), és végül zárásként így jutunk el az Urál hegység csúcsára, a Manaragára.

Szorokin könyve ugyan egy lehetséges nem túl szívderítő jövőről szól, bemutatva egy maffiaszerűen működő szervezetet, felvillantva egy öncélú, saját fontosságában megrekedt elit képviselőit, az önjelölt írót, aki saját műveit „fogyasztja” el, a karmester és az énekesnő párosát, illetve bűnözőket. Valójában azonban természetesen saját korának jelenségeire reflektál. A sorok között ott bujkálnak a szatíra, az irónia, a humor és a gúny elemei, utat engedve az olvasó saját reflexiójának.

Megtekintés az Online Katalógusban