Maga az író, Paládi Zsolt neve nem mondott semmit, de ezt hamar orvosoltam, miután a kezembe vettem a művet, és elolvastam a szerző rövid bemutatását. A könyvről azonban nem tudtam meg semmit, ezért reménykedve, hogy regényt tartok a kezemben, belelapoztam, és ismerkedtem a stílusával. Novellákat találtam benne, ami fellelkesített. Így lettem én a könyv első kölcsönzője.

Egy hosszú vonatút során kezdtem neki még azon a hétvégén. Elolvastam a szerző bevezetőjét, ami csak jobban felcsigázta az érdeklődésemet. Sötét fantasy a művei témája, és elmesélte, hogy mely szerzők ihlették meg. Mielőtt belevesznénk a mélységek magasztalásába, nemcsak más szerzőket említ, hanem filmeket, képregényeket, zenei irányzatokat is, melyektől igazán mai lesz a kezükben tartott kötet. Bemutatja nekünk, milyen részekből áll a mű.

Lovecraft óta az emberek nyíltan be merik vallani, ha a sötét világ dolgai között barangolnak. Furcsálltam is, hogy őt nem említi meg, míg Byront, Shelley-t és Keats-et igen. Az ELTE-n végzett bölcsészként talán jobban tudja értékelni a klasszikusokat, míg a modern filmes világ alakjai által teremtett világgal próbálja összemosni.

A könyv maga három részre osztható, és én az első részhez elérve majdnem le is tettem. Versek. Diszlexiásként tanulmányaim során a versekkel nem voltam igazán kibékülve, hiszen a rejtett mondanivalók felismerésében, főleg a szimbolizmusban nem voltam a legeredményesebb. Azonban öt másik emberrel összezárva egy szűk fülkében, akik el vannak telve a kis világukkal, én pedig minden okos eszközömet a bőröndömbe tettem, hiszen olvasni szándékoztam eredetileg, úgy döntöttem, adok még egy esélyt a könyvnek. Ha nem tetszenek a versek, ki is hagyhatom, és áttérhetek a novellákra.

Őszintén meg kell vallanom, nem bántam meg, hogy adtam neki egy második esélyt. Elolvastam az első verset Démonjáték címmel, és nem éreztem késztetést, hogy elemezzem, mit akart a költő? Mi is a mondanivalója? Csak élveztem a rímeket, az egyszerű sorokat, a szemléletes képet, és azon kaptam magam, hogy élvezem. Ott ültem öt idegennel, hárman az okoskütyüik bűvöletében transzba estek, míg a maradék kettő egymással beszélgetett. Én pedig azon kaptam magam, hogy egyre jobban elmerülök a sötét világban, vagy a Star Wars jegyében, a sötét oldalon, hiába komoly és borzongató képet fest elém a költő, én mégis mosolygok, mert értem, és a lelki szemeim előtt látom is a jeleneteket.

Kellemes volt, hogy a megszokott szerelmes vagy bölcseleti versek után végre olyan költeményeket olvasok, amelyek nem csöpögnek érzelmektől vagy indulatoktól, mégis szenvedély van bennük, a költő szenvedélye a sötét univerzum iránt. Mikor elfogytak a versek, és áttértem az első novellaciklusra, meg is lepődtem, hogy időközben az út felét megtettem, az ország másik részében robogok, de nem érdekelt. Mégis pár percre le kellett tennem a könyvet, hiszen a rímek és a rövid terjedelem után elérkeztem a prózai művekhez, melyek eleve felkeltették a figyelmemet. Majdnem mindegyiknél van egy vagy akár több idézet is, ami segít a szösszenet megértésében, megismerhetjük a motivációkat.

Hogy kinek ajánlom A sötét oldalt? Középiskolásoknak és felnőtteknek, akik szeretik a fantasy kicsit borúsabb és borzongatóbb világát. Azoknak, akik nem szeretik a verseket, de olvasni mégis imádnak; hiszem, hogy őket a filmes és a modern zenei utalások könnyedén elviszik abba az élményvilágba, ahová engem is.

A szerzőről: Paládi Zsolt 1968. szeptember 11-én született Budapesten. 1999-ben végzett az ELTE magyar-történelem szakán. 1998-tól jelennek meg novellái és írásai az országos irodalmi lapokban. 2014-ben elnyerte a Napsziget a Művészetekért Alapítvány Bólya Péter-díját. Megjelent (könyvtárunkban is megtalálható) művei: Szakszerű felszabadítás (Hungarovox Kiadó, 2001), Kiskapitalista kalauz és szótár (Kairosz Kiadó, 2005).

Megtekintés az Online Katalógusban