Sötétségből jövök, a világosságot keresem. Az Ige az igazi világosság. Rovom érte földi utjaimat, régi dudásként fújom a dudám, ameddig fújhatom. Elnyűhetetlenek vagyunk, barátom, még szükség van ránk. Barátságunk felejthetetlen. A pokol itt van körülöttünk, benne vagyok én is, mint a népem. Itt a mennyországom is. Ott is, itt is sokszor átéltem incselkedéseket, nem ismertem fel minden csalást. Látom az ember gonosz tetteit s olykor mennyben vagyok, máskor pokolban. Míg élni kell, itt kell élni, itt szeretek. A mennyet körülöttem mindig könnyen észrevettem, igazát a népnek fújtam, hazudni nem akartam, legföljebb keveset tudtam. Mindig keveset tudtam. Mivé lettünk! Akár meghallotta sóhajom az Isten, akár nem, akár észrevett a népem, akár nem, már 50-60 éve krajcáros költő vagyok, 32 éve krajcáros kiadó, így ver visszhangot a szívem, amíg csak ver. Nyugodj meg, ne félj, nem halsz meg, nem halunk meg. Elnyűhetetlenek vagyunk Magyarok, Istenem, Barátom, Szerelmem. (Forrás: libri.hu)