Bár a fülszövegen is rajta van, azért azt már előzetesen le kell szögezni, hogy az eddigi munkától eltérően itt nem kamaszok a főszereplők. Nagyon nehéz úgy gondolni a karaktereire, mint 27-30 éves, olykor családos, kisgyermekes emberek, minekutána az összes többi könyvében 17-18 évesekkel találkozunk. De igazából ez csak az első pár oldalon megtévesztő, mivel onnantól a történetmesélés maga árulja el a részleteket, és azután már egész könnyen átkapcsolható magunkban. Ebből pedig egyenesen következik, hogy ezt a történetet elsősorban nem is az ifjúságnak szánta az írónő.

Aki már olvasta Holly Jackson könyveit, tudja, hogy nem a klasszikus krimikben kell gondolkodni. Mindig hoz valami újat, és nem csak az ügyek csavarosságára kell gondolni ezzel. Ki látott már olyat, hogy egy középiskolás iskolai feladatként megold egy ügyet? Aztán meg még fel is kérik a következő rejtély kinyomozására. Vagy éppen pár tinédzsert összezárunk a semmi közepén, elvágjuk őket a külvilággal való kapcsolattartás lehetőségétől, hogy aztán bevallják bűneiket. De nem csak a környezet felépítése, hanem a  történetvezetése is egyedi, és mindig van egy olyan fordulat, amire senki nem számított. Vagy ha mégis, akkor azt már többször elvetette. Miközben pedig a néhol horrorisztikus elemekkel tűzdelt krimi útján haladunk, addig mindig megtalálja a romantikus lelkületűeket is, hiszen a szerelem az élet velejárója, ami sose akkor jön, amikor számítanánk rá. Persze, még mindig a nyomozás az első, az kapja a hangsúlyt, és az érzelmes szál csak észrevétlenül van ott, amit igazából addig észre sem veszünk, amíg nem történik valami konkrét. Nincs ez másképp a Nem egészen halott című regényében sem.

Jet, a főszereplőnk, aki “nem egészen halott”, nem egészen illik bele semmilyen skatulyába. Nehezen éli meg a felnőtt létet, semmi sem köti le, a szüleivel lakik, és csak halogat. Közbe meg egyáltalán nem az elkényeztetett királylány fajta, még ha sokan ezt is gondolják róla. Nem egyszerű az otthoni légkörben élni, az elvárásoknak megfelelni, és egy szellemmel felvenni a versenyt. Legalábbis amíg valaki fejbe nem csapja egy kalapáccsal. Utána már nem sok veszti valója van az embernek, főleg annak tudatában, hogy körülbelül 7 napja van megoldani a saját gyilkosságát. Onnantól már nincs "később" meg "majd", már csak ez a hét van, amit napokban és órákban mérünk. Szóval következmények nélkül megteheti azt, ami a bürokráciával hetekig is eltartana, ezzel pedig elég mókás szituációkat teremt magának és a környezetének. Persze, az már más kérdés, hogy gyerekkori barátjára, Billy-re, ez milyen hatással van, miután belerángatja őt is az egész nyomozásba.

A kutakodás során számos családi csontváz kerül elő a szekrényből, ami sokszor jobb lenne, ha ott is maradna. De már nincs mit tenni, előkerültek, minden következményével együtt, amivel majd a hátramaradottak megküzdenek valahogy. Néha meglepődtem, hogy miközben a háttérben futó szálak mennyire összetettek voltak, addig az egyértelmű dolgokat meg mennyire túlragozta Jackson. Elég világos utalgatások voltak, amiket Jet nem értett meg még akkor sem, amikor sokadszor mondták el neki - közbe meg az első alkalommal elég nyilvánvaló volt, miről van szó. Ezeket a részeket mondjuk kicsit szájbarágósnak is éreztem már, de betudtam végül a fejsérülés velejárójának az értetlenkedését. Mindeközben pedig Billy-vel újból egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és még Jet páncélja mögé is bepillantást nyerhetünk.

Magát a gyilkosságot nem gondolta túl Jackson. Az okok egyszerűek, a drámai elemek is hétköznapiak. Azonban az a mennyiségű érzelem, amit ebbe a művébe belevitt, az sokkoló. A tudat, hogy meg fogsz halni - nem majd egyszer, hanem hozzávetőlegesen pontos dátummal -, sok mindent hozhat ki az emberből. Jet esetében ez mind pozitív változás volt, csak sajnos túl későn. Az egész történet maga az érzelmi hullámvasút, amihez nem árt egy csomag zsepit is bekészíteni a könyv mellé.

Megtekintés az Online Katalógusban