Villányi László számos verse kötődik helyhez vagy helyekhez, melyek közül megkülönböztetett szerepe van szülővárosának, Győrnek. A költő „története” a kárpátaljai Beregszászon kezdődött, édesapja oda vonult be katonának, ott ismerte meg az édesanyját. Jó szívvel emlékszik vissza a későbbi Szabadkára is: mikor először járt ott, teljesen otthon érezte magát, mintha Kárpátalján lett volna újra. Azonban Győrben látta meg a napvilágot, itt esett meg vele minden, ami fontos, a város minden szegletét megismerte, barátságok kötődtek, és a költészet is „itt történt meg benne”. Narratív verseiben erősen megjelennek a családtörténeti motívumok, de egyéb költeményeiben is egyértelműen felismerhetők. Amúgy is jellemző művészetére, hogy bármilyen módon kerülnek egymás mellé a versei, a motívumok egymásba fonódásai mentén bárhogyan összerendezhetők.

Az új kötetben számtalan „kulcsos” vers szerepel, amelyre a szerző elmesélte azt a kis adomát, hogy egyszer talált egy hatalmas kulcscsomót, és felismerte, hogy a kulcsokon keresztül ragadható meg valójában az idő – ez olyan motívum, amely egyrészt a költészet hordozója lehet, másrészt felismerések, ráismerések bontakozhatnak ki a tárgyiasságukból. Villányi Lászlóban a csend, a „lassúság” attitűdjén keresztül születik a költészet, ebből a jellemvonásából alakul ki poétikai világa.