„A mítosz megértése egy szép napon majd a 20. század leghasznosabb felfedezései közé fog tartozni” – írta Mircea Eliade (1907–1986), aki az egyik legjelentősebb összehasonlító vallás-történésznek számít. Romániában, majd 1945-től Párizsban tevékenykedett. 1956-tól az óceánon túl, Chicagóban vállalt egyetemi katedrát, mely a világ vallástudományának egyik kiemelkedő központja. Nyolc nyelven beszélt, illetve olvasott: románul, franciául, németül, olaszul, angolul, héberül, perzsául és szanszkritül.

Kutatásaiban az ember mítoszokban megnyilvánuló önképét, a vallás szerkezetét és kultúraformáló szerepét vizsgálta. Abból indult ki, hogy a mítosz nem lehet egyéni, személyes, „nincs mítosz, ha nem tárul fel valamilyen misztérium, valami olyan őseredeti esemény, amely megalapozza akár a valóság egy struktúráját, akár egy emberi magatartást”.

Eliade háromkötetes művében nemcsak a vallások világtörténetét foglalta össze, hatalmas anyagot feldolgozva, de filozófiai szinten is értelmezte a vallások típusait, sőt, a vallástörténeti anyag alapján történetfilozófiai szintézisre is vállalkozott.

Az első kötet az őskori ember vallási hiedelmeinek ismertetésével kezdődik, majd végigvezet Mezopotámia, az ősi Egyiptom, Izrael, az európai és indiai megalitikus kultúrák, a hettiták isteneinek világán, az indoeurópai vallások kezdetein, megismertet a korai görög pantheon alakjaival és az eleusziszi misztériumokkal. A második kötet az ősi Kína vallásaitól a brahmanizmuson, a hinduizmuson, a római valláson át a kereszténység születéséig és győzelméig, míg a harmadik kötet Mohamedtől a reformkorig taglalja a vallástörténet eseményeit. A köteteket bőséges jegyzetanyag és kritikai bibliográfia egészíti ki.

Megtekintés az Online Katalógusban