A röpke 43 oldalas bevezető „tanulmány” egy aprólékos mesterségleírással kezdődik, majd megismerhetjük a győri és Győr környéki mézeskalácsos szakma történetét, a foglalkozás sajátságait, a különböző feladatköröket, mint a dúcok faragása, a sütés körüli teendők vagy a viasz feldolgozása. Vagyis nagyon más, mint ami sokak fejében él a mézeskalácsra gondolva. A búcsúban kapható szép, színes, ejzolt, habos, tükrös szívecskés sütemény ugyanis nem a hagyományos mézeskalács, egy nagyon kései változat. Az eredetét a görög‒római korra vezetik vissza, de lehet, hogy már korábban is léteztek ilyen mézes pékáruk. Alapanyaga méz, (rozs)liszt és fűszerek, minden műhelynek megvolt a saját receptúrája. A mézet a kassal együtt vásárolták meg, s mivel még nem ismerték a pergetést, a lépet összetörték, majd hevítéssel csorgatták ki a mézet, így óhatatlanul a viasz egy része belekerült a mézbe, ami szintén sajátos ízt kölcsönzött a süteménynek. A viasz, ami tulajdonképpen a folyamat mellékterméke, meglehetősen drága volt. Előkelőbb, mint a faggyúból készül gyertya, így feldolgozták azt is. A legtöbb mézeskalácsos egyben gyertyás is volt, csak kevesen adták tovább a viaszt feldolgozatlanul, vagy készítettek csak viasz offereket, azaz fogadalmi tárgyakat, és gyertyát nem.

Megismerhetjük a formákat adó műhelyeket, a 17‒20. századi bábsütőket, illetve a Komondi műhely történetét. A „tanulmányhoz” alaposságát mutatja a hozzá tartozó 256 lábjegyzet, amely a felhasznált levéltári források, folyóiratok és egyéb források nagy számára utal. Az eredményeket angol nyelven is összefoglalja. A katalógusban a formák mellett az azokon található jelzetek feloldását is olvashatjuk. Bár több mesterjegy ismert volt, de a tárgyakon szereplő mesterjegyek, betűk, számok és motívumok megfejtése, névhez és műhelyhez kötése főleg a szerző munkájának köszönhető. Az egyes betűk feloldása nem volt egyszerű, tekintve, hogy sok német név is szerepelt a mesterek között. Ráadásul sok esetben még azt is sikerült kideríteni, hogy az adott mézeskalácsformát ki faragta.

A már említett 202 mézesdúc bemutatása mellett helyet kaptak a kiadványban a múzeumban található egyéb tárgyak, mint a tésztakiszúrók, szerszámok, módlik (fondant-dísz készítéséhez használt formák), viaszgyertyák, papírminták, dokumentumok és egyéb apróságok. Ezek az apró tárgyak nem töltenének meg egy önálló katalógust, de szerves részei a mesterségnek. A másik fontos dolog a dokumentumok közlése, akár lista szintjén is, hiszen ezek fontos kiindulási pontot jelenthetnek a további kutatásokhoz.

A kötet a belbecs mellett a külcsínre is adott. A kiadványt Tanai Csaba Taca tervezte, aki nem mellesleg a szerző férje. A tervezés a technikai szerkesztés mellett ő készítette a fényképek nagy részét. Aki fotózott már valaha negatív faragványt, az tudja, hogy mennyire nem egyszerű feladat, külön technikát igényel. Az eredmény magáért beszél, gyönyörű kiadvány született, amely a Palatia Nyomda remek munkáját is dicséri.

A könyv végén meglepetés várja az Olvasót: egy fülben bábsütő receptfüzetecske rejlik. A szerző szakembereken túl az érdeklődőkre is gondolt, és a Komondy József pannonhalmi mézesbábos mester gazdasági naplójában fennmaradt receptek és Kovács Tibor győri mézesbábostól fennmaradt adatok alapján elkészítette a füzetet. Az eredeti receptek átirata mellett megtaláljuk a szerző által mai mértékegységekre átfordított változatát is, így ki is próbálhatjuk a régi mézes süteményeket. Így nemcsak a mézeskalács történetét, de az ízvilágát is megismerhetjük.

Megtekintés az Online Katalógusban