A jezsuita rend az újkori Magyar Királyság területén meghatározó kultúraközvetítő szerepet játszott, ahogyan a mű előszavában fogalmaznak: „a török hódoltsági területek visszafoglalásával missziós állomások, lelkipásztori központok és iskolák születnek”, ám a rend 1773-ban bekövetkező feloszlatása átmenetileg derékba töri a virágzást. A következő évszázad első felében lezajlott talpraállás szerényebb körülmények között zajlik, ám „az önálló magyar rendtartomány megalakulását követően újra szárnyakat kap a hazai jezsuita jelenlét, és sorra létesülnek az új, modern missziós központok. 1950-ben azonban újra mindenét elveszíti a rend, és a rendszerváltozást követő második újraindulás során alig néhány egykori helyszínre tértek vissza a szerzetesek.”

A kötet lapjain 23 hazai helyszínről olvashatunk tudományos igényű, mégis közérthető leírást. A könyv színvonalát emelik továbbá a színes fotók és a korabeli dokumentumok. Helyismereti szempontból két város jezsuita múltjáról kapunk rövid, tömör áttekintést. Győrött 1626-ban, míg Sopronban 1636-ban telepedtek le a jezsuiták. Mindkét város életében ezt követően bő másfél évszázadig meghatározó szerepet játszott a szerzetesrend, mindenekelőtt az oktatás, a kultúra és a szociális gondoskodás területén. A jezsuiták hatása napjainkig „tapintható” mindkét városban.

Megtekintés az Online Katalógusban