A szerző bevezetőjéből kiderül, hogy ez idáig az egyházmegye-történetírás elhanyagolt területnek számított. A kora újkorban a török előrenyomulásával, a protestantizmus sikerei közt az egyházmegyék többsége szűk keretek közt folytathatta működését. A könyv a győri egyházmegye példáján mutatja be a XVI-XVII. századi katolikus megújulást. A győri egyházmegye ez idő tájt a soproni, a mosoni, a locsmándi, a vasvári, a rábaközi, a pápai, a székesegyházi és a komáromi esperességet foglalta magába.
Az első fejezetben Fazekas István a felsőpapság felől vizsgálja a történelmi folyamatokat, a XVI. század elejétől veszi sorra a győri püspököket. Kiemelten foglalkozik Szenttamásy Máté erdélyi püspök, csornai prépost életével és működésével, majd Széchenyi György esztergomi érsek pályafutását követi nyomon.
A második, legnagyobb egységben a győri egyházmegye alsópapságát mutatja be a szerző, melynek kulcsszerepe volt a katolikus reform sikerében. Kitért ezen értelmiségi réteg könyv- és olvasáskultúrájára. Képet kapunk a XVII-XVIII. századi plébániaépületekről is a források, többnyire a vizitációk alapján.
A harmadik fejezetben a térítésekkel és a missziókkal foglalkozik. Részletesebben fejti ki a faluközösségekben zajló földesúri térítések mozzanatait, az erőszakos katolizálást, valamint a protestáns hagyományok továbbélését. Ezután konkrét példát olvashatunk a kismartoni uradalom rekatolizációjáról. Az utolsó alfejezet a jezsuita rend missziós tevékenységéről szól, ugyanis a jezsuita rend a XVI-XVIII. század folyamán az oktatás mellett aktív szerepet vállalt az otthont adó város és környéke lelki életében is.
A legutolsó rész a könyvtár, a lelkiségi irodalom és a búcsújárás témakörével foglalkozó esettanulmányokat tartalmaz. A kötet értékét növelik a szép illusztrációk, a 20 oldalas bibliográfia, valamint a személy- és helynévmutató is.
Fazekas István a következő szavakkal ajánlja munkáját: „Bár jelen monográfia a vázolt kérdések egyikét sem válaszolja meg végérvényesen, de a szerző reményei szerint legalább néhány ponton tovább segíti a kutatást, és reményei szerint a jelzett súlypontok mentén haladva egyszer majd el fog készülni az egyházmegye modern monográfiája.”