Kerny Terézia művészettörténész több mint két évtizedig foglalkozott Rómer Flóris életművével, hagyatékával, és amikor közeledett az évforduló, tudományos konferencia szervezésébe fogott az Akadémia keretein belül. Az eseményre történészek, régészek, művészettörténészek és műemlékesek együtt vonultak fel, hogy bemutassák a vele kapcsolatos kutatási eredményeiket, és életművének elismerésével tisztelegjenek emléke előtt.

Rómer Flóris Ferenc bencés tanár, régész, művészettörténész, egyetemi tanár, akadémikus, a magyar régészettudomány, művészettörténet és műemlékvédelem egyik megteremtője, „alapító atyja”. 1815. április 12-én született Pozsonyban, egy jómódú német család fiaként. Szülei papnak szánták, így 1830-ban Benedek-rendi szerzetes lett Pannonhalmán, ekkor kapta rendi névként a Flóris nevet. A bölcsészeti tanulmányokat Győrben végezte. 1838-ban pappá szentelték, majd megviselt egészségi állapota miatt Tihanyba küldték, itt segédlelkészként szolgált. 1839-től a győri bencés gimnáziumban a magyar és latin nyelv, majd a természetrajz tanára volt. 1845-től Pozsonyban, az akadémián oktathatott természetrajzot, ekkor jelentek meg első tudományos cikkei is. Igazi elismerést jelentett, mikor 1847 végén meghívták a serdülő József főherceg mellé nevelőnek.

Ezt követően részt vett a szabadságharcban, melynek bukása után 8 évi börtönre ítélték, és 1854-ben szabadult közkegyelemmel. Ezt követően néhány évig Bakonybélben élt és tanított, majd 1857-ben térhetett vissza a győri bencés gimnáziumba. 1859-ben itt hozta létre a vidéki múzeumok közül az egyik legelsőt, a gimnázium régiségtárát nyilváníttatta múzeummá. Tulajdonképpen ezzel alapították meg a Győri Múzeumot. 1860-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező taggá választotta. 1861-ben Pestre költözött, dolgozott a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában, majd egy pesti gimnázium igazgatója volt. 1868-ban a budapesti egyetem archeológia-tanára lett. Érdeklődési köre rendkívül széles volt: egyaránt oktatott őskori, ókori és középkori régészetet és művészettörténetet, és ezekben a tárgykörökben rendszeresen publikált is. Bekerült az Akadémia Archeológiai Bizottságának tagjai közé, szerkesztője lett az Archeológiai Közleményeknek, majd elindította az Archeológiai Értesítőt, mely a hazai régészeti irodalom központi fóruma lett.

1867-ben a magyar országgyűlés egyhangúlag megszavazta, hogy őt küldjék ki Párizsba, az ősrégészeti és embertani kongresszusra. 1869-ben kinevezték a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának őrévé. 1871-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta, majd delegálta őt a bécsi világkiállítás előmunkálataira alakult bizottságba, és megbízták a világtárlat magyar néprajzi osztálya szervezésével. Az itt kifejtett munkájáért 1873-ban megkapta a Vaskorona-lovagrend címet, illetve kitüntetést. Régi vágya teljesült 1875-ben, amikor feloldozták szerzetesi fogadalma alól, és kiléphetett a bencés rendből. Ezután a besztercebányai egyházkerületben lett áldozópap, majd jánosi apát. Alapító tagja volt a Magyar Történelmi Társulatnak. Mint elkötelezett kutató, bejárta az országot, valamint Európa nagy részét. Ő alapította a római katolikus püspöki palota híres 20.000 kötetes könyvtárát. Rómer Flóris érdeme továbbá, hogy 1876-ban Budapesten tartották az ősrégészek és antropológusok VIII. nemzetközi kongresszusát. 1877-ben nagyváradi kanonokká nevezték ki, mely biztosította számára hátralévő éveinek biztos alapját, a csöndes munkálkodás lehetőségét.

1889. március 18-án hunyt el, temetése a váradolaszi sírkertben volt, maradványai 1982-ig itt nyugodtak, egészen addig, míg a temetőt és sírhelyét brutálisan meg nem rongálták. Maradványait Tempfli József püspök kimentette, és a nagyváradi római katolikus székesegyház kriptájában méltó módon helyezték el. Koporsóját szürke gránit síremlék jelzi. Rómer Flóris életútja páratlanul gazdag, mozgalmas, emberfeletti munkával teli. E rendkívüli életpálya egy rendkívüli személyiségé, aki a veleszületett értelem és intelligencia mellett hallatlan szorgalommal, kitartással, munkabírással, az új ismeretek befogadására nyitott szellemmel rendelkezett. Nem véletlen tehát, hogy a születésének 200. évfordulójára rendezett konferencián örvendetesen nagyszámú érdeklődő vett részt, és tisztelegtek az emléke előtt.

A 2015-ben megjelent kötet képekkel gazdagon illusztrált, és több tanulmányt tartalmaz Rómer Flórisról. A kiadvány szerkesztője, Kerny Terézia – aki sajnos már nem érhette meg a konferencia előadásait összegyűjtő jelen kötet megjelenését –, továbbá Mikó Árpád.

Megtekintés az Online Katalógusban