A főhős, Margherita most kezdi a középiskolát, új közösségben, új tanárokkal. Tele van bizonytalansággal, amit felerősít az a tény, hogy az édesapa otthagyta a családját. Szerencsére sikerül összebarátkozni kicsit különc, életvidám padtársával, Mártával, sőt még a szerelem szele is megérinti a nála pár évvel idősebb, vad, de mély érzésű Giulio jóvoltából. Édesanyja nem tud mit kezdeni az elhagyott anya és feleség szerepében, kisöccse a rajzolásba menekül a valóság elől. Margherita lelki és szellemi támasza nagyanyja, aki özvegyként, imádott férje emlékét, történeteit felidézve próbál lelket önteni szeretteibe. A történet másik szála egy irodalomtanár élete körül bonyolódik, aki rendhagyó módon igyekszik megszerettetni diákjaival az írott szót, és aki a könyvekbe próbál menekülni a valóságos élet kihívásai elől.

Margherita kedvenc tantárgya az irodalom, a tananyag épp Odüsszeusz története, amit lelkes tanáruk igyekszik minél élvezhetőbbé és érthetőbbé tenni. Az irodalom hazugság, tanítja diákjainak, ami paradox módon arra való, hogy segítségével a saját életünk nagy igazságait megtaláljuk. Főhősünk képtelen beletörődni családja helyzetébe, elhatározza, ha Telemakhosz hajóra szállt, hogy rég nem látott apját felkeresse, a homéroszi útmutatást követve, miért ne sikerülne neki is visszahozni édesapját. Útitársául szegődik barátja, Giulio, akivel ellopják a család autóját, és nekivágnak az ismeretlennek.

Nem kívánom a teljes története felvázolni, érdemes elolvasni, hogy miként alakul a szereplők sorsa. Már csak azért is, mert magával ragadó, ahogy D'Avenia életigenlése nem a hollywoodi értelemben vett happy endes változatban, hanem gyönyörű metaforákban jelenik meg a regény lapjain. „Csak azért írok, mert szeretem az életet, az árnyoldalaival együtt. Ha csak egyetlen olvasó is kicsit jobban fogja szeretni e regénynek köszönhetően, elégedett leszek” – vallja a könyv utószavában. 

Megtekintés az Online Katalógusban