Ez volt az első lemezük. Legfőbb zenei hatásuk, a Dream Theater szellemét vállalják, ami hallatszik is a zenéjükön. A billentyűk hangszíne és egyes megoldások nagyon a New York-i Istenek világát idézik. De a nyersebb gitársound és Norbi középmagas tartományú hangja, nem utolsósorban az egyéni mondanivalójú szövegek jól bizonyítják, hogy nem egy kópia bandáról van szó. Az album címéül szolgáló Phaistos nem más, mint egy 4000 éves korong, mely a mai napig megfejtetlen jeleket tartalmaz a minoszi kultúra egyik utolsó hagyatékaként. A csapat ezzel a lemezzel – a phaistosi koronghoz hasonlóan – némi talányt szeretne adni hallgatóinak. Ebből – meg persze a progresszív metal műfajából – azt hiszem, egyértelmű, hogy a szövegek tele vannak utalásokkal, rejtett üzenetekkel, melyeket mindenki úgy értelmez, ahogy csak akar. Igaz, minden dalhoz 1-2 sor magyarázat dukál a bookletben.

A nyitó Dies Irae egy nagyon húzós nóta, melyben a bezártság érzése és az ebből kitörni vágyás gondolatát jelenítik meg. Bár a Jelek mélyén a lemez címére utal, a bonyolult felépítésű dal konkrétan nem erről a korongról szól, hanem a jelenkor phaistosi jeleiről. Pygmaliont egy általa faragott kőszobor gyújtotta szerelemre, életre keltve a szobrot. A Da Capo modernkori mitológiájában egy fémből, műanyagból, szoftverekből álló gép szeretné megismerni az érzelmek csodálatos és fájdalmas világát. Ha felszippant a XXI. századi Dzsungel (Internet, Mátrix), Orwell 1984-es világa csak egy lépés. A Kosztolányi azonos című műve alapján született, 9 perces Esti Kornél szerintem az album legkiemelkedőbb szerzeménye. A bennünk lévő kettős személyiség, az ösztönlény és az elfogadott kispolgári lét között zajló harcról szól. A Metszetek egy háromtételes mű: a Kar nem ölel zenéje jól ábrázolja azt a vívódó lelket, amely semmi értelmet nem talál az életben, és a világ dolgai is hidegen hagyják. A középső rész, a Profán ima egy visszafogott gitárszóló, amelyből kibontakozik a Kétféle tűz, amely a lelkileg révbe ért, megnyugodott ember gondolatait mondja el. Az albumot záró instrumentális Al fine nem tesz pontot ezen gondolatok végére, inkább kérdőjelet formáz a megidézett színekkel, hangulatokkal.

Tracklist:
01. Dies Irae
02. Jelek mélyén
03. Pygmalion
04. Dzsungel
05. Esti Kornél
06. Metszetek I. – Kar nem ölel
07. Metszetek II. – Profán ima
08. Metszetek III. – Kétféle tűz
09. Al fine

Megtekintés az Online Katalógusban