30
New Age: Pat Metheny - One Quiet Night
Szilvási-Szabó Éva ajánlata
Pat Metheny-t mindenki ismeri, még az is, aki azt hiszi, hogy nem, még az is, aki esetleg sosem hallotta a nevét. A számtalan verzióban rögzítésre került Are You Going with Me minden emberhez eljutott – még azokhoz is, akik nem szeretik a jazzt, akik sosem vásárolnak lemezeket, akik pusztán a rádió esti vagy reggeli műsorait hallgatják. Pat Metheny esetében ez a kompozíció olyan, mint a Deep Purple-nél a Smoke on the Water, Orffnál a Carmina Burana, Ravelnél a Bolero vagy a Black Sabbath-nál a Paranoid – védjeggyé vált. Az ilyen zenei védjegyek sorsa pedig menthetetlenül az, hogy bekerüljenek az „Egyetemes Kultúra Kincsei” feliratú képzeletbeli dossziéba.
Pat Metheny a zenei élet „gördölű kövei” közé tartozik – azok közé, akiken nem nő, nem nőhet moha, mert mindig haladnak, gurulnak, mindig előállnak valami újjal, valami érdekessel, valami meghökkentővel, valami olyasmivel, amivel korábban még nem próbálkoztak. A Metheny nevéhez fűződő, jobbára fúziós jazz felvételek sorából úgy emelkedik ki a One Quiet Night című album, mint a háborgó vagy éppen szelíden hullámzó, de soha, egyetlen perce sem nyugvó, soha be nem fagyó tengerből egy egzotikus kis sziget – az a sziget, ahová a pszichiáterek szokták küldeni (képzeletben) a pácienseiket egy kis nyugalomért, egy kis biztonságért, néhány percnyi lazulásért. A sodró, vagy éppen lassabb, de mindenképpen lendületes és erőset ütő, az ember lelkét megérintő, simogató vagy éppen megkarmoló anyagok után (és előtt) Pat Metheny elkészített egy olyan lemezt, amely valóban csendes estékre való, ami valóban a megnyugvás áhított pillanatait festheti alá, vagy segítheti elő. Érdekes, nyugalmas, de korántsem andalító – a gyorsabb részeknél (Song for The Boys) filmzenékhez hasonlító, de végig a „nyugodj meg, lazíts, érezz, érezd, hogy létezel” üzenetet közvetítő, akusztikus gitármuzsika. Olyan zene, ami álomba ringathat, vagy – ha arra van szükségem – messzire repíthet, oda, ahová mindig is szerettem volna eljutni. Kiváló segédeszköz ahhoz, hogy szabadjára eresszem a képzeletemet, bejárjak pár csodavilágot, és megerősödve, a tudatalattimban végig ott motoszkáló kérdésekre választ találva, valahogy… megtisztulva térjek vissza. Talán nem véletlen, hogy a 2001 novembere és 2003 januárja között rögzített, először 2003-ban kiadott (2009-ben egy trackkel megtoldott) anyag 2004-ben éppen a „legjobb new age album” kategóriában nyert Grammy-díjat.
New age… A '90-es évek elején még titokzatosnak tűnt ez a kifejezés, azóta már számos negatív sallang, életerőt elszívó inda tapadt rá. Meditációs zenék. Különböző terápiák. Hiszem, nem hiszem gyógymódok és egzotikus, de élhetetlen életmódok… Nem, az eredeti new age valami egészen más volt; a valódi new age-ről, ami az emberben lappangó erők, energiák és képességek feltámasztására tett kísérletek gyűjtőfogalma, például ennek az albumnak a meghallgatása közben alkothatunk fogalmat. Aki ezt a lemezt meghallgatja, eltölthet egy csendes estét Pat Metheny-vel és önmagával. És időnként ez a legfontosabb.
Tracklist:
01. One Quiet Night
02. Song For the Boys
03. Don’t Know Why
04. Another Chance
05. Time Goes On
06. My Song
07. Peace Memory
08. Ferry Cross the Mersey
09. Over On 4th Street
10. I Will Find the Way
11. North to South, East ot West
12. Last Train Home
13. In All We See
2024.04.12
