72
Buda Attila: Macskatéka - tudományosan a macskafélékről
Galambos Krisztina ajánlata
A kötet sajtó alá rendezője Buda Attila könyvtáros, bibliográfus, irodalomtörténész, aki gyermekkorától szereti az állatokat. Nem véletlen hát, hogy évtizedek óta gyűjti az állatokra, főként a macskafélékre vonatkozó tudományos és irodalmi emlékeket. A kötet ezekből nyújt egy válogatást, melyben a vidám, olykor extrém történetek remekül megférnek a korabeli tudományossággal. A természet megismerése, az állatokkal, növényekkel való törődés egyidős az emberiség öntudatra ébredésével. Az ember és állat hosszú egymásrautaltságának és együttélésének történetét lehetetlen vállalkozás egyetlen kötetben megírni. A könyv összeállításakor nem is ez volt a cél.
Buda Attila a számtalan lehetőség közül a legjobban körülhatárolható és a művelődéstörténet kedvelői körében is kevéssé ismert írásokat választotta, bemutatva a kis- és nagymacskákat tárgyaló magyar nyelvű szakirodalom kezdeteit a XVII. század közepétől a XX. század elejéig. Ez a 250 év, főleg annak reformkorig terjedő szakasza, a magyar természettudományos nyelv és gondolkodás önállóságának fontos időszaka. A XVII. század elején a természettudományok legfontosabb forrásai a Biblia és néhány ókori és középkori szerző munkái voltak. Maga a biológia szó is csak 1766-ban jelent meg először egy német tudós írásában. Az 1700-as évek végén figyelhető meg Magyarországon a természettudományok differenciálódása. A legrégebbi szemelvények a XX. század elejéből származnak, amikor még előtte álltunk a természettudományos ismeretek robbanásszerű bővülésének. Néhányan a szerzők közül: Apáczai Csere János, Bod Péter, Herman Ottó, Soltész János, Roth Samu.
A könyv a macskaféléket kedvelők népes tábora mellett a tudománytörténet iránt érdeklődőknek is sok ritkaságot elevenít fel számos illusztrációval.
2024.03.12
