Az első tanulmány szerzője Bagi Zoltán Péter, Győr Megyei Jogú Város Levéltárának igazgatója, aki Ferdinand von Hardegg mindennapjairól írt. A szerző a tanulmány elején leszögezi, hogy bár a hadvezéreket és parancsnokokat általában szeretjük hősi pózban elképzelni egy-egy csata közben, ugyanakkor a valóságban életüknek csak egy nagyon kis részét tette ki a hadviselés. Nagyobbrészt unalmasnak tűnő adminisztratív feladatokat láttak el, de ezek igenis jelentősek, hiszen a harc sok esetben a csata előtt eldől, az előkészítés és a szervezés döntő szerepet játszik. A cikk ezért Hardegg mindennapi feladataira fókuszál, arra, hogy milyen ügyekkel kellett foglalkoznia. Az Obrist fő feladata a szervezés volt, ő volt a hadak bírája, ő tehetett javaslatot arra, hogy ki töltse be az elhalt és távozó katonák helyét. A zsoldot és a különböző juttatásokat (pl. húspénz, kenyérpénz) szintén ő fizette. A káptalannal, polgárokkal vagy a püspökkel felmerülő vitás ügyeket is igyekezett rendezni, de a keleti diplomáciát is ő bonyolította. A vár és az elővédmű nem épült ki 1577-ben, így rá hárult az építkezés szervezése: az 1590-es években elkészült a fegyvertár és a magtár.

Horváth Csaba Sándor, a Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Pedagógiai, Humán- és Társadalomtudományi Kar egyetemi docense az 1825/27-es diétától a kiegyezésig tartó időszakban Győrt érintő vasútépítési koncepciókról írt tanulmányt.

Dr. Horváth József, a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér nyugalmazott igazgatóhelyettese Gárdonyi Géza győri kultuszának első évtizedeihez szolgált adatokkal. Gárdonyi 1885 és 1888 között tartózkodott Győrben, ennek ellenére óriási tisztelet övezte a városban. Már halála évében, 1922-ben utcát neveztek el róla: a Fácán utca átnevezéséről mindössze 5 hét alatt döntöttek. November 6-án adták be a kérvényt, és december 5-én már el is fogadták. 1927-ben a Baross út 2. szám alatt emléktáblát avattak egykori lakóhelyén, még ebben az évben megrendelték a mellszobrát Zászlós Istvántól. Az alkotás 1928-ban elkészült, és fel is avatták Magyarország első köztéri Gárdonyi szobraként, amely napjainkban a Batthyány parkban áll. Kultuszának ápolásában és gyors elterjedésében jelentős szerepet játszottak Benedek Vince és Ujlaki Géza újságírók (előbbi egyébként gyűjtötte a Gárdonyiról szóló újságcikkeket), valamint a Kisfaludy Irodalmi Kör és a Győr Szabad Királyi Városi és Győrmegyei Általános Tanítóegyesület.

A negyedik tanulmányt dr. Borbély Tamás, a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti osztályának osztályvezetője írta Éberth Géza tanácsosról, aki 3 és fél évtizeden keresztül állt Győr város szolgálatában. A Városháza aljában működő, korát meghaladó szervezet, a Segítő Iroda vezetőjeként számos özvegynek, árvának, sebesültnek és menekültnek segített.

A Győri Tanulmányok fontosnak tartja a forrásközlést. Ezúttal Bagi Zoltán Péter az 1799 és 1808 között kiállított győri újoncokról készült 1809-es sorozási listát közli, ami nem tartozik a feldolgozott források közé, pedig számos család- és helytörténeti vonatkozással bír. Perger Gyula, a Győri Egyházmegyei Gyűjteményi Központ Kincstár, Könyvtár etnográfusa Horthy Miklós győri látogatásaival kapcsolatos iratokat tett közzé. A Szemle rovatban Nemesné Matus Zsanett mutatta be a 2020 és 2022 között megjelent levéltári kiadványokat.

A kiadvány győri vállalkozók támogatásával készült, mert a megnövekedett rezsi- és nyomdaköltségeket csak így tudták előteremteni. Szerencsére számos cég és magánszemély tartotta fontosnak a helyismereti cikkek megjelenését, amely sok érdekes adattal gazdagítja a térség története iránt érdeklődőket.

Megtekintés az Online Katalógusban