Eva (Julia Louis-Dreyfus) élete majdnem tökéletes. Szereti a munkáját, és sikeres is: kiválóan masszíroz. De egyedül neveli a lányát, és hamarosan teljesen magára marad: a lánya hamarosan kollégiumba költözik. Még szerencse, hogy megismerkedik Alberttel (James Gandolfini), aki vicces, kedves és szintén magányos. A folytatás logikus: összejönnek, és élvezik az új szerelmet egy egészen rövid ideig. Mert Eva túl sokat beszélget a kuncsaftjaival, és egyikük, Marianne (Catherine Keener) folyton a volt férjét szidja. Ami mulatságos, de csak addig, amíg a masszőr rá nem jön, hogy az új pasija és Marianne exe ugyanaz a személy. És nem tehet róla, kezdi a másik nő szemével látni a férfit: tohonya, lusta hájpacninak. Pedig előbb-utóbb muszáj döntenie, hogy kinek hisz: a saját vagy valaki más szemének.

Már önmagában az is üdítő lenne, ha Nicole Holofcener simán két középkorú ember szerelméről rendezett volna egy bájos filmet, de ő igazából egy sokkal érdekesebb és nehezebben feldolgozható témát feszeget itt. Nem az érdekli, hogy miért szeret egymásba két ember, hanem az, ha már összejöttek, miért maradnak együtt vagy mennek szét. Mennyire tűnhet másmilyennek valaki két különböző ember szemében? Hol szabható meg bármilyen határ egy középkorú, elvált ember elvárásaiban, ha új kapcsolatba bonyolódik?

Az Exek és szeretők méltó búcsú Gandolfini számára, hiszen élete legjobb filmes alakítását nyújtja, amihez Holofcener könnyű terepet adott, mondhatni, rá öntötte Albert szerepét. A film rendkívül érett humorral biztosítja be magát sokkal inkább vígjátéknak, semmint drámának, de ezzel mégse mond le a komolyságról, és kimerítően körbejárja azt, amire vállalkozik. Nicole Holofcener mindig is szerette saját korához igazítani a történeteit, és ezúttal úgy tűnik, meg is találta a tökéletes egyensúlyt.

Megtekintés az Online Katalógusban