„Még hogy én nem írtam felnőtteknek? ‒ csattantam fel méltatlankodva, pedig kérdésre nem illik kérdéssel válaszolni, még magamnak sem. Hát ez akkor mi? ‒ és már rángattam is ki a fiókokat, turkáltam szekrénypolcok mélyén, dossziékat, piros és kék irattartókat dobálva a földre. A szobámat rövidesen elborította a napilapokban, hetilapokban megjelent írásaim diszkréten sárguló papírhalmaza. Harminc év mellékterméke vagy termése?” ‒ fakad ki Janikovszky Éva a kötet előszavában.