197
Bank Barbara – Soós Viktor: Emlékek a táborokból
Légrádi Szilvia ajánlata
A második világháború végén a hazánkat megszálló szovjetek több százezer magyart hurcoltak el GULAG táborokba. Az áldozatokat embertelen körülmények között tartották fogva, és dolgoztatták őket. A Szovjetunióba hurcolt magyarok sorsa történelmünk olyan fejezete, mely sokáig elfelejtésre ítéltetett, a hazatérők a kommunista magyar kormányoktól semmiféle segítséget nem kaptak, és évtizedekig hallgatásra voltak kényszerítve. Így akarták a kényszermunkára épülő szovjet rendszer felelősségét elfeledtetni. A hazatérő foglyok az átélt borzalmakról nem mertek beszélni, hiszen megfenyegették őket, ha bármit is elmondanak, visszakerülnek a fogságba.
A 20. századi diktatúrák határozottan és keményen felléptek az egyházak ellen: a politikai rendőrség a papság és a hívek megfélemlítésére törekedett, ezrével hurcolták meg a vallásos embereket. Különösen azon papokkal, lelkészekkel szemben, akik nem alkudtak meg, megtagadták az együttműködést, és ellenálltak a diktatúrák vezetőinek.
Az 1980-as években Hetényi Varga Károly elkezdte felkutatni a kommunista diktatúra által üldözött papok sorsát: dokumentumokat gyűjtött róluk, interjúkat készített velük. Így került kapcsolatba Harangozó Ferenc szombathelyi és Mészáros Tibor veszprémi egyházmegyés papokkal, az ő életútjukról, elfogatásuk körülményeiről, megpróbáltatásaikról szól ez a kiadvány.
A könyv betekintést nyújt továbbá arra vonatkozólag, hogyan juthattak magyarok a Szovjetunió lágereibe, milyen volt az életük a táborokban, az ottani helyzetben hogyan lehetett túlélni az embertelen körülményeket, milyen helyzetbe került 1945 után az egyház, és milyen ügyekből kifolyólag jutottak el egyházi személyek a GULAG-ra.
A kiadványt Bank Barbara és Soós Viktor Attila, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tagjai szerkesztették és állították össze, az emlékezés és tiszteletadás céljából, hogy sose felejtkezzünk el az elhurcoltak tragédiájáról. A könyv 2017-ben jelent meg a Közi Horváth József Népfőiskola gondozásában.
„Kiszakítva munkámból, a mindennapi tennivalókból, az emberi társadalomból, szinte megsemmisítetten olyanná váltam, mint a földből gyökerestől kirángatott növény. Gyökerei véreznek, senyvednek, nincs hová és mibe kapaszkodnia.” (Mészáros Tibor)
2023.11.21
