227
Hiro Arikawa: Az utazó macska krónikája
Gősy Gáborné ajánlata

hiro-arikawa-az-utazo-macska-kronikaja

Szatoru számára a macska olyasmit jelentett, amit valamikor a szülei is és ő is szerettek. Az egyetlen megmaradt családtagja a szülei halála előtti időkből.” Így érthető, miért fogadta be az autóbalesetben megsérült kóbor kiscicát, aki még kinézetre is emlékeztette arra a gyerekkori macskájára, Hacsira, akitől meg kellett válnia, mikor hasonlóképp autóbalesetet szenvedett szülei halála után a nagynénje vette magához. A kandúr a Nana (japánul a hetes szám) nevet kapta, mivel felfelé görbülő farka a hetes számot formázta. Bár a macskák öntörvényűek, az egyéves Nana és harmincas éveiben járó, egyedül élő gazdája más-más okokból, de erősen ragaszkodtak egymáshoz. Ezért is találhatjuk furcsának, hogy Szatoru iskoláskori barátait egy hosszú utazás során azzal a céllal kereste fel, hogy új gazdát találjon a macskájának. Nana az autóban utazva kiváltságos macskának érezte magát.

A macskák egyetlen élet alatt nem tudják megnézni a világ összes látnivalóját… Amióta elindultunk utunkra, láttam a várost, ahol gyerekkorodat töltötted. Meg egy földművesek lakta falut. És a tengert. Eltöprengtem, milyen látnivalókat tartogat még számunkra ez az utazás, mielőtt véget ér… A mi ezüstszín furgonunk olyan, mint egy varázshintó. Akárhányszor beszállok, új és új helyekre röpít… Én vagyok a legnagyszerűbb utazó macska.

Utazásuk során szerzett kutya és macska barátokat is, és sokszor nem értette az emberek viselkedését. Ám „Szatorunak nagy keze volt, és ha magához ölelt, mindig biztonságban éreztem magam, olyannak, akiről gondoskodnak”. Öt éve éltek már együtt, és a sok közös élmény összekötötte őket. A gazdája hangulatváltozásaira érzékeny macska tisztelte annak mély érzelmeit. Egy hullámhosszon voltak, jól megértették egymást. Az állatot ugyanolyan boldoggá tette, hogy befogadták mint beteg, kóbor macskát, mint Szatorut, ahogy emlékei szerint a szülei nagy szeretetben nevelték. A közös utazásuk végállomása Szapporo lett, ahova Szatoru visszatért a nagynénjéhez.

A japán író regényében a macska a történet elbeszélője, az ő szemszögéből látjuk az emberek világát. Különös állati érzékenységgel figyeli gazdáját, Szatoru Mijavakit, aki megmentette az életét, és akinek ő is sok szeretetet adott.


Megtekintés az Online Katalógusban

2023.11.07