Az Ausztrália egy Baz Luhrmann által rendezett amerikai-ausztrál romantikus kalandfilm, melyben gyönyörű képeket láthatunk az országról, lenyűgöző tájakra juttatja el a film a nézőket egy félvér kisfiú szófordulatokkal teli narrációjával.
A II. világháború felhői még csak gyülekeznek Ausztrália felett, amikor egy angol arisztokrata nő érkezik a hatalmas kontinensre. Lady Ashley (Nicole Kidman) azért jött, hogy segítsen férjének birtokaik eladásában. Ám férje váratlanul meghal, és ő egy idegen országban ragad; öröksége egy akkora legelő, mint Belgium, és kétezer marha. Megismerkedik Droverrel (Hugh Jackman), lényegében a marhapásztorral, akinek tisztje volt, hogy elvigye a nőt a „tanyára”. A sors és az érdek összehozza őket, és együtt is tartja. Vagyona védelmében kénytelen a segítségét kérni, hogy az isten háta mögül eljuttassa a csordát Ausztrália túlsó felére.
Láthatjuk, hogy Lady Ashley hogyan változik át egy gyermek és Ausztrália hatására kényeskedő hölgyeményből egy igazi nővé, hogyan tanul meg harcolni, keménynek lenni, de megmaradni érzékenynek, és empatikusnak. És látjuk, hogy Drover karaktere kemény, és kemény is marad, de újra kötődni kezd; tekintve a múltját, ez nem kis teljesítmény, és hajlandó visszatérni a civilizációba, ami kitaszította őt a 2. világháború előtti rasszista, pökhendi felfogása miatt. Együtt teszik meg a lehetetlennek tűnő, kétezer mérföldes utat a lenyűgöző, félelmetes és ismeretlen vidéken. Együtt élik át a japánok orvtámadását, együtt mentenek meg egy elhagyott bennszülött fiút, és együtt találnak rá a szerelem addig nem ismert ízére…
Magával ragadja az embert a film lelke, a hangulata; egy komplett történetet kapunk, ki, hogyan és miért került oda, ahol van, épp ezért tiszták és érthetőek az indítékok, logikusak a jellemfejlődések. Az ausztrál rendező negyedik filmje egy nagyon hosszú mese szerelemről, szeretetről, szabadságról, háborúról, üzletről, rivalizálásról, hagyományokról.