„Ebben az emlékkönyvben egy huszonhárom évet élt fiatal hadnagynak, a magyar haza egyik legkiválóbb repülő ászának állítunk örök emléket” – olvashatjuk a szerző, a kiváló soproni történész, dr. ifj. Sarkady Sándor bevezetését.
A könyv vitéz nemes Molnár László életét mutatja be, aki a Magyar Királyi Honvéd Légierő egyik legkiválóbb vadászpilótája volt. 132 bevetésén összesen 25 igazolt légi győzelmet aratott, és mindössze 23 évesen halt hősi halált a túlerővel vívott harcban. A könyv igazi értéke, hogy főként Molnár László saját szavai, eddig még publikálatlan levelei alapján ismerhetjük meg történeteit, a hazai és keleti fronton aratott légi győzelmeit. Nyomon követhetjük továbbá naplószerű levelezéseit, a tábori lapok szövegeit, melyeket a szerző teljességükben, változtatás nélkül közöl. A könyvben több mint száz fénykép és illusztráció található, a még élő családtagoknak köszönhetően.
Vitéz nemes Molnár László 1921. május 1-jén látta meg a napvilágot Nagykőrösön. Édesanyja Langer Józsa volt, akinek első férje hősi halált halt az első világháborúban, édesapja dr. nemes Molnár Gyula ezredes. Lászlónak három nővére született. Hároméves korában a család Sopronba költözött, itt végezte el az evangélikus gyakorló elemi iskolát, majd a Széchenyi István Reálgimnáziumban folytatta tanulmányait. Itt azonban csak 2 évet töltött el, átiratkozott a Rákóczi Honvéd Reáliskolába, hogy apját követhesse a katonai pályán. Itt töltött évei alatt remek tanulmányi eredményével és sportteljesítményével tűnt ki.
1939 őszén, a sikeres érettségi vizsga után Molnár László, aki a repülőtiszti pályát választotta élethivatásául, Kassán tanult tovább a Horthy Miklós Repülőakadémián, ahonnan a második világháború legjobb magyar vadászpilótái kerültek ki. Az iskola elvégzése után, 1942. június 18-án avatták hadnaggyá. Eskütételéről a Soproni Hírlap is beszámolt. Ezt követően, 1942. július 1-től az I. vadászgyakorló repülőosztályhoz került Szolnokra, majd Tapolcára, ahol megkapta a harci kiképzést. Ekkor még nem bizonyult tökéletes pilótának, darabossága, keménykezűsége miatt több géptörése volt. 1943 áprilisában alakulata áttelepült Kecskemétre, ahol megkezdte oktató pilóta működését. Mint kiképző tiszt, folyamatosan ostromolta kérésével parancsnokait, hogy mielőbb a frontra mehessen. Többszöri jelentkezése után az a döntés született, hogy kivezényeljék a harctérre.
Molnár László, az ifjú hadnagy a frontról naplószerű leveleket és tábori lapokat írt szüleinek, korábbi kiképző parancsnokának és bajtársainak. A leveleket sorszámozta, a fényképeket dátumozta. A képekhez rövidebb-hosszabb magyarázatokat fűzött, vagy frappáns megjegyzéseket írt rájuk. Mindezekből rekonstruálható egy fiatal repülő hadnagy hősi küzdelme és bajtársiassága a háború közepette. A fennmaradt dokumentumok örök emléket állítanak a magyar repülőknek is.
„Jelen könyv kiadásának nem titkolt célja Molnár László példaképként való bemutatása, ajánlása a fiatalabb nemzedékek számára: személyében egy finom, ám határozott, kiművelt, bátor és végtelenül hazaszerető embert ismerhetünk meg.”
A könyv 2020-ban jelent meg, a B. H. N. Kiadó gondozásában.