A magányosan sétáló macska: „Hallgass, várj és figyelj: ez az eset akkor esett, édes gyermekem, amikor a háziállatok még vadak voltak. Vad volt a kutya, vad a ló, a tehén, a juh, és vad volt a disznó – vadabb már nem is lehetett –, s ott járkáltak a ringó-rengő rengetegben a maguk vad csapásain. De minden vadállatok legvadabbika a macska volt. Magányosan kószált, s minden hely egyforma volt neki.” – Így kezdi bűbájos meséjét Rudyard Kipling a macskáról, amelyben elmeséli, miképpen szelídült a házhoz a macska. De ez a varázslás csak félig sikerült, „mert ha a hold felkél, s leszáll az éjszaka, ismét csak az a macska, aki magányosan sétál, s akinek minden hely egyforma. Ilyenkor aztán kiszökik a ringó-rengő rengetegbe, vagy a nyirkos, vad fákra vagy a nyirkos, vad háztetőkre, s vad farkát csóválva járkál a maga vad csapásain.”