A civilizáció kezdete óta mindig meghatározó szerepe volt a növényeknek az emberiség történelmében. A földi élet maga is a növények létezésének köszönhető, s ez az aktív befolyásoló jelenlét nyitotta meg az utat a szárazföldi állatvilág, közöttük az ember evolúciójához is. Különleges, s néha megrázó élmény belegondolni, hogy a növények hogyan formálták át az emberiség történelmét, s járultak hozzá az emberi faj fennmaradásához.

Növények nélkül sem élet, sem történelem nem létezhetne. Azonban a különféle növények nem egyszerűen a földrajzi adottságokhoz hasonuló passzív háttér szerepét töltötték be az emberi történelem során, hanem sokszor fontos és meghatározó alanyai voltak eseményeknek, folyamatoknak. Nélkülük nem érthető meg pl. Amerika felfedezése (a fűszernövények), a francia forradalom (a gabonanövények) és az ipari forradalom története (a burgonya és a kukorica). Önmagáért beszél a cukornád és a rabszolgaság kapcsolata, s ki hinné, hogy a világ első nagyobb pénzügyi válságának (1637) meghatározó szereplője sokunk egyik kedves kis virága volt (a tulipán). De konkrét növényekhez van köze a dél-amerikai drogbárók elleni harcnak (a kokacserje), vagy az afganisztáni háborúnak (a mák) is.
A növényekkel szinte szimbiotikus, folyamatosan együtt lélegző az érintkezésünk. Belőlük készülnek például bútoraink, ruházatunk és a papír, de használjuk őket építkezéshez, fűtéshez és a gyógyászat céljaira is. Az élelmezés terén pedig – beleértve az asztalunkra kerülő húst is, mert az azt szolgáltató állatok végül is növényekkel táplálkoznak – teljes mértékben rájuk vagyunk szorulva. Ugyanakkor nagyon sajnálatos és felelőtlen hozzáállással önpusztító módon is használjuk őket.

Bill Laws könyve imponáló szakmai tudással, feltétlen ismeretterjesztő elkötelezettséggel és meggyőző láttató erővel mutatja be azt az ötven növényt, amelyek a legnagyobb hatással voltak az emberi civilizációra. Feltáró részletességgel, hihetetlenül széles kultúrtörténeti háttérbázis megmozgatásával ismertet meg bennünket termesztett gabonákkal (árpa, búza, rizs), gyümölcsökkel (alma, ananász, narancs, kókuszpálma), virágokkal (vadrózsa), kerti zöldségekkel (borsó, hagyma, káposzta, szójabab), fűszer- és gyógynövényekkel (bors, chili, gyömbér, koriander, szerecsendiófa, vanília, levendula), élvezetet és/vagy bódulatot okozó terményekkel (dohány, kakaófa, kávé, komló, szőlő, tea), haszonnövényekkel (gyapot, kender, napraforgó) és különleges fákkal (agavé, bambusz, eukaliptusz, fehér eperfa, fehér fűz, gumifa, kininfa, kocsányos tölgy, olajfa).

A szerző különböző korok gazdasági, társadalmi és politikai eseményeinek tükrében érdekfeszítő és lebilincselő módon, abszolút hitelesen veszi sorra azokat a növényeket, amelyek az emberiség számára a legfontosabbnak bizonyultak a történelem folyamán. Az egyes növények leírásánál nem csupán a növény termesztésének történetéről szól. A tudásvágy által hajtott lelkesedéssel kalandozik el a téma kapcsán nemcsak a történelem és a politika, hanem a művészetek, sőt, a kultúra egészének világába is. Művelődéstörténeti adalékokként szépirodalmi és filozófiai idézetek, illusztráló vagy kiegészítő jellegű szakszövegrészletek, nemegyszer nyelvészeti értelmezések „fűszerezik” mondandóját. Ugyanakkor – egyfajta eszmei és morális vezérfonalként – folyamatosan arra figyelmeztet, hogy gazdálkodjunk helyesen és felelősen a természet kincseivel. És nem felejt el rendszeres és nyomatékos egészséges életmódbeli tanácsokat sem adni. A könyv egyszerre rácsodálkozó élvezettel forgatható album és tudástár jellegű hasznos ismeretterjesztő kézikönyv. Egyaránt ajánlható a botanika és a történelem, ill. általában a művelődéstörténet rajongóinak.

Az első hallásra kicsit meghökkentő cím (Ötven növény, amely megváltoztatta a történelmet) nagyon is nyomatékos, egyértelműsítő és szinte már megfellebbezhetetlen. Jogos-e ez a bátor felütés? Azt kell mondanunk – alaposan végiglapozva a könyvet –, hogy igen. A növények minden kétséget kizáróan döntően befolyásolták az emberiség történetét. Megkockáztatjuk azt is: sorsfordító szerepük volt. A kötetnek különleges nóvuma, hogy azt is megvizsgálja, az egyes növények elterjedése, más földrészeken való meghonosítása miként befolyásolta és befolyásolja mindmáig a helyi ökoszisztémát, hogy a monokultúrás termelés hogyan hat a helyi vegetációra, valamint a fenntartható fejlődés szempontjából mennyire hasznos vagy káros az egyes növények ipari méretű termesztése. (Megismerhetjük például az üvegházhatás károsító tényezői közül a rizsszalmát, a bivalytrágyát és bizony a marhák kérődzését is.)

A két fordító munkáját nemcsak a remek magyar nyelvre való átültetés minősíti, hanem az is, hogy gondoskodtak az elengedhetetlenül fontos hazai vonatkozások megemlítéséről, s ezek a szervesen beépülő irodalmi és szakmai kiegészítések csak tovább erősítik, bővítik és gazdagítják ismereteinket. (Például a makói hagyma mint hungarikum, vagy Széchenyi István és a selyemhernyó-tenyésztés, vagy Szent-Györgyi Albert és a C-vitamin, ill. a sok-sok ráerősítő magyar versidézet.) Érdeklődéssel csodálkozhatunk rá olyan különleges információkra is, hogy milyen hatalmas erőfeszítésekre volt szükség a 19-20. században a szivarozás és a cigarettázás népszerűsítéséhez. Aztán az sem annyira közismert, hogy rizstermesztéssel már a 18. század végén is próbálkoztak Magyarországon, és a közhiedelemmel ellentétben a rizsből nem Kínában terem a legtöbb, hanem Latin-Amerikában. S tudjuk-e vajon, hogy mennyi eperfalevél szükséges egy női selyemblúz elkészítéséhez? A válasz meglehetősen mellbevágó: négy tonna.

A könyv belső felépítése egy nagyon világos és logikus szerkezetet követ. Minden növényről 2-6 oldal terjedelmű ismeretanyag olvasható. Az egyes miniesszék címeként a növény magyar neve áll, alatta pedig a tudományos latin megnevezés betűrendbe szedett folyamatos sorrendiséggel, melyet minden esetben – bevezetésként – egy 5-8 soros általános, egyszerre figyelemfelkeltő és ráhangoló kiemelt gondolat követ. A margón minden növény esetében utalás történik az őshazára, az elterjedésre, a megjelenésre és a termetre, ill. a felhasználás jellegére: fogyasztható, gyógynövény, kereskedelmi jelentőség vagy széles körű felhasználás utalással. A margó legalján pedig az adott növény viszonylag nagy méretű színes művészi rajza látható.

A kötet kiemelkedő erénye a pazar szemléltetés. Illusztrációk százai (fotók, arcképek, metszetek, festmények, plakátok, reklámok, egyéb színes rajzok) teszik még élményszerűbbé és befogadhatóbbá az olvasottakat. Valóban szemet gyönyörködtető látvány. Igazi vizuális élmény. A könyvet ajánlott irodalom, névmutató és a hasznos világhálóhelyek listája zárja. A mű a Kossuth Kiadónál jelent meg 2012-ben.

A szerző, Bill Laws a hetvenes éveiben járó, ismeretterjesztő újságíró, aki rendszeresen ír művelődéstörténeti cikkeket nagy magazinoknak. Termékeny, népszerű és tekintélyes szerző. A közelmúltban az ötvenes szám másodszor is bevonzotta, mert megírta Ötven vasútvonal, amely megváltoztatta a történelmet (2015) című könyvét. De még nincs vége. Ennek a „sorozatnak” van még két darabja. Az egyik Eric Chaline Ötven állat, amely megváltoztatta a történelmet (2014) című kötete, és Joel Levy Ötven fegyver, amely megváltoztatta a történelmet (2015) című könyve. És nagy valószínűséggel borítékolható, hogy ennek az ötvenes „szériának” bizonyára lesz majd folytatása. Mi, a magunk részéről, érdeklődéssel várjuk az újabb magával ragadó művet.

Megtekintés az Online Katalógusban