152
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8. - Örökké
Tolnai Gáborné ajánlata
A szentimentális, spoileres és enyhén szólva nyálas cím ellenére – szerencsére – az utolsó rész sem ment át giccsbe, hanem a szokásos fiatalos, humoros, mégis lényegretörő, sok mindent megmutató módon zárult a sorozat. Sajnos. Ezt kell mondanom, mert – minden hibája ellenére – az utóbbi évek legjobb magyar ifjúsági regényének tartom. A köteteket a megjelenésükkel egy időben olvastam, és minden esetben alig vártam, hogy megjelenjen a következő. Szórakoztatott, megnevetettet, és megmutatta, milyennek kellene lennie egy normális iskolának. Bemutatta a fiatalok gondolkodásmódját, az aktuális trendeket, a szülők és a tanárok alaptípusait (és persze a diákokéit is). Mindent egybevetve egy jól megírt, színvonalas sorozat volt.
Az utolsó részből megtudjuk, mi lesz Reni és Cortez jövőjével, újra felbukkan Neményi, és persze mind leérettségiznek, még Virág is...
„Okos kis könyv ez, elindult a saját útjára. Én pedig most magára hagyom, elengedem, hiszen én azt hiszem, mindent megtettem, amit lehetett, mindent úgy írtam, ahogy szerettem volna, most pedig elégedett vagyok az eredménnyel, mert tudom, én a kezdetek kezdetén valami ilyesmit akartam a végére. Nem egy finálét, elcsépelt ömlengést vagy túlcsavart szálakat. Úgy érzem, ez a sorozat az egyszerűségével nyerte el mindazt, amit elnyert, én pedig végig tartottam magam ahhoz az elvemhez, miszerint ez csak egy sztori egy hétköznapi lányról, A FIÚRÓL (csupa nagybetűvel), a tanulásról, a barátairól, a családjáról, az életéről, meg úgy általában a Szent Johanna gimiről.” (Leiner Laura)
Érdekes módon az első részek azonnali sikere után elég sok kritika érte az írónőt: Reni nem megy át jellemfejlődésen (ez nem igaz), Reni idegesítő (ez igaz, de egyrészt a világirodalom tele van idegesítő hősökkel és hősnőkkel, másrészt az osztályból ő az egyetlen, akinek a szemén keresztül figyelhetjük őket, ha hiteles képet akarunk kapni), Virág hiteltelen az eltúlzott butaságával (higgyék el, nem), Neményi egyik kötetről a másikra teljesen megváltozott (nem igaz, csak figyelmesen kellett volna olvasni az első 4-et, illetve nemcsak Renire meg Cortezre figyelni), a könyv nem a mai magyar valóságot ábrázolja (de, a szereplők pontosan ezt teszik, az álomiskola pedig útmutató példa és egyben a magyar oktatási rendszer kritikája), és így tovább. Én nem szeretném kritizálni őt, mert rég szórakoztam ilyen jól ifjúsági regényen, és azt is figyelembe veszem, hogy ez volt az első könyve. Valóban nem tökéletes, de elsőnek igenis szuper, ezt bizonyítja az azonnali, mindent elsöprő siker is.
2023.09.12
