A soproni születésű építész, prof. em. dr. Kubinszky Mihály (1927-2016) az Erdészeti és Faipari Egyetem Építéstan tanszék egyetemi tanára volt 1957-től, majd tanszékvezetője 1974-től 1995-ig, nyugalomba vonulásáig. A Magyar Tudományos Akadémia doktora (1974), a Nyugat-Magyarországi Egyetem díszdoktora (1998), Sopron város díszpolgára (2002).

Saját bevallása szerint kora ifjúsága óta érdekelte ez a közlekedési mód, szerette nézegetni a vonatokat a soproni sorompónál. Még kamaszkorában kapott egy fényképezőgépet, innentől vált szokásává a járművek fotózása; múltak az évtizedek, és ő változatlan szenvedéllyel, amikor lehetősége adódott rá, megörökítette a különböző időszakokból származó vonattípusokat, állomásépületeket, hidakat, viaduktokat. Az építészet az élethivatása volt, a vasút viszont a hobbija. Ám utóbbit is olyan magas szinten művelte, hogy építészeti tevékenységének elismerésein kívül közlekedéstörténeti munkájáért is kitüntették: elnyerte az MTA Mikó Imre-díját (1998).

Az egyetem elvégzése után kivitelezője volt a Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút Zrt. soproni felvételi épülete rekonstrukciójának. Maga rajzolta a mintázatot arra a kovácsoltvas kerítésre, amely a mai pályaudvar építéséig állt a téren. A soproni egyetemen a kedvtelését tudománnyá tehette: az akadémiai kandidátusi értekezése tárgyának az európai és azon belül a magyar vasutak építészetét választotta. A vasút témaköréről az évek során hatalmas képanyagot gyűjtött össze, majd passzióból elkezdte az épített örökség szakmai feldolgozását, megírta történeti és elemző munkáit. Több könyve jelent meg, pl. Vasutak építészete Európában, Régi magyar vasútállomások, Vasútállomások Magyarországon (társszerző Gombár György), illetve fotóiból számos album készült, egyik legkedvesebb volt számára a Zékány-Máthé Kiadónál publikált 424-es emlékalbum. 

Már idős korban, a kilencvenedik évéhez közeledve írta meg Az én vasutam c. könyvét (2012), melyben a saját gyermekkori élményeitől kezdve a jelentősebb vasúthoz köthető munkákon át a szakmai tevékenységének irodalmi összegzéséig jutott. Emlékeit, a „vasparipához” köthető útjait, barátait, munkáit kívülről szemlélve írta le. Az olvasó előtt párhuzamosan rajzolódhat ki a vasút története és Kubinszky munkássága, melyet számtalan érdekes, főként színes képpel (fotó, képeslap, rajz, festett tányér stb.) illusztrált.

Mivel a képek mellett olvashatók hozzájuk fűzött rövidebb magyarázatok, a kiadvány nemcsak a vasúttörténettel foglalkozók, hanem az érdeklődő laikusok számára is megragadó lehet.

Megtekintés az Online Katalógusban