A neves pszichológus ezen kötete – a megszokottaktól eltérő módon – nem kifejezetten a gyermeknevelés feladatával küszködő rétegeknek íródott, célközönsége sokkal szélesebb annál. A könyv javarésze ugyanis a „létezés technikáival” foglalkozik. Ez ugyan csak az egyik fejezet címe, de a könyv egésze olyan kérdéseket taglal, amelyek mellett nem mehetünk el, amelyeken talán mi magunk is eltűnődtünk már, s amelyekre a széles műveltségű, sokat látott szerző válasz adhat.

Milyen témákat érint? Beszél az Apát-kúti patak völgyének balsorsáról; a matematikai és intuitív zsenikről; a Mester és Margaritáról; az ujjlenyomat és a személyiség közös jegyeiről; a Karl Jaspers-i tengelyidőről. Elmélkedik Nostradamusról; a fiatalság kultuszáról; dicséri a tétlenkedést, de elítéli az unatkozást; elmereng a felesleges dolgok civilizációja felett. Megismertet a párna tanácsával; a megbízható emberek gyarlóságaival; a zene és a közgazdaság összefüggéseivel. Mindemellett nem felejti el felhívni a figyelmet Széchenyi döblingi hagyatékára sem.

A kötet záró fejezetében, amelynek címe Jogok – gyerekek – iskolák, újra kifejti azokat az oktatással kapcsolatos nézeteit, amelyeket ez idáig is következetesen vallott. Beszél az amerikai iskolarendszerről, az osztályzásról, a közoktatás-fejlesztési stratégiáról. A guruló átfordulásról és a kockás füzetről szóló sorai pedig árulkodó képet festenek a mai magyar iskolarendszerről.

Megtekintés az Online Katalógusban