A négy részből álló könyv első részében olvasható életútja, melyet Hegedűs Elemér nyugállományú honvéd alezredes neve jegyez. Lehár Antalt a bécsi cs. és kir. hadapródiskola elvégzése után 1893-ban avatták hadapród tiszthelyettessé. 1897 és 1899 között a Hadiiskola hallgatója. Az I. világháborúban mint 83. gyalogezredbeli őrnagy a 13. népfelkelő gyalogezrednél. A Nagy Háború idején tanúsított magatartásáért megkapta a Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjét és a Tiszti Arany Vitézségi Érmet, valamint bárói címet. A háborút ezredesként fejezte be.

A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása után Ausztriába távozott, ahol a bécsi Antibolsevista Comité megbízásából különítményeket szervezett. A Tanácsköztársaság bukása után együttműködött Horthy Miklóssal, csapatával részt vett a budapesti bevonulásban. A második királypuccs idején a király mellé állt, aki vezérőrnaggyá nevezte ki. A puccs bukása után letartóztatták, kiszabadulása után Ausztriába menekült.

Életútjának bemutatása után a kötetben a 106. gyalogezred története fejezet következik, ennek szerzője maga Lehár Antal, ez a műve eredetileg Bécsben jelent meg németül. A harmadik rész az 1919-1921-es évek közötti katonai tevékenységéről írt naplója, majd külön fejezetet szánt a szerkesztő Lehár Antal kitüntetéseinek bemutatására. A bemutatott 20 kitüntetés is jelzi, hogy pályafutása során kimagasló érdemeket szerzett, és a magyar történelem meghatározó szereplője volt.

A könyv címét Lehár Antal saját maga által megfogalmazott gyászjelentésének mottója adta.

Megtekintés az Online Katalógusban