Az Arany Zsiráf és eMeRTon díjas Djabe zenekar egyik legjobb lemezét készítette el 2002-2003 folyamán Táncolnak a kazlak címmel. A world music kiemelkedő hazai képviselője ezúttal a magyar zenei kincsből merített elsősorban. Barabás Tamás és Égerházi Attila kompozícióit a 2001-ben elhunyt Égerházi Imre festőművész képei ihlették, neki állítottak emléket ezzel az albummal. Valamennyi kompozíció egy-egy képnek felel meg. Az alföld, a Hortobágy, az erdélyi táj gyakori téma volt a festő palettáján, így főképp ezek a motívumok ihlették a zenei anyagot is. A néhai művész virágcsendéletei a szépség és a természet szeretetét tükrözik. Halálközeli élményeiről festett képei különleges inspirációt adtak a Repülés és a Jégvilág című kompozíciókhoz. „A Djabét nagyon szerette, és koncertjeinket gyakran látogatta. Rendszeresen festett zenénket hallgatva, talán inspiráltuk is néha. Most azonban Ő inspirált bennünket” – nyilatkozta a CD-ről fia, Égerházi Attila, az együttes gitárosa. Égerházi Imre magyaros képi világát Barabás hangszerelése autentikusan teszi hangzóvá. Kovács Ferenc (hegedű, trombita, szárnykürt) magyar-népies „parasztbarokk” hegedűjátéka az egyik legeredetibb hangzás egész Európában, fúvós játéka az albumon a festmények líraiságát érzékelteti. Kovács Zoltán (billentyűs hangszerek) akusztikus zongoraszólói a festőművész harmonikus kompozícióit és festékkezelésének szövetét bontják ki érzékletesen. Sipos András (ütőhangszerek) az afrikai, latin és indonéz hangzások után teljesen új színeket szólaltat meg magyar hangszerein. Banai Szilárd (dob) ritmikájának muzikalitása és sokszínűsége jellemzi az albumot. A Ház a dombtetőn című számban például háromféle pergődobot is használ egyszerre. Az albumot mind a közönség, mind a szakma nagy sikerrel fogadta. A kiadványt 2004-ben Fonogram-díjra is jelölték Az év jazz lemeze kategóriában.