A Lenka különlegessége, hogy nem csupán az illusztrációit, de a történetét is Szegedi Katalin alkotta, tökéletesen megválasztva a kép és szöveg arányát. A mese főszereplője, Lenka épp teliholdkor született, és „épp oly szép kerek lett, mint maga a telihold”. Ez a vörös hajú, pöttyös ruhás, duci kislány nagyon magányos, úgy érzi, kövérsége miatt kirekesztik, nincsenek barátai, ezért kénytelen egy saját világot álmodni, rajzolni, varázsolni magának. A történet is így kezdődik: magányos Lenkánk egy szép napon ücsörög a szobájában az ablaka előtt és rajzolgat. Ekkor lép be a mama. A mama, aki pontosan tisztában van azzal, hogy lányának valójában mire (kire) is lenne szüksége, aki szereti őt annyira, hogy – adott esetben – nem csupán a csillagokat hozza le neki az égről, és nem csupán magának akarja megtartani kislánya szeretetét, hanem kitárja előtte a nagybetűs Világ ajtaját. A mama, aki végtelen bölcsességgel kimondja a varázsmondatot, amelybe Lenka belekapaszkodhat a legnehezebb pillanatokban is: „Te pont így vagy szép, ahogy vagy!” – és ezzel indítja neki egy hosszú, megpróbáltatásokkal teli útnak, hogy kislánya végre valódi, hús-vér barátra találjon.

Lenka tehát elköszön legjobb barátaitól: a ceruzáktól és zsírkrétáktól, felveszi kopogós lakkcipőjét, és nekivág a világnak. Elindul barátokat keresni, de nem jár szerencsével. Mint minden valamirevaló mesehősnek, Lenkának is ki kell bizony állnia három nehéz próbát. Háromszor kísérel meg kapcsolatot teremteni másokkal. És három alkalommal kell szembesülnie a visszautasítással, a kiközösítéssel, a csúfolódással. A kislány eleinte kitartó, de a harmadik csalódás után úgy dönt, nem próbálkozik többet. Megpillantja ugyan a távolban Palkót, de addigra már elmegy a kedve attól, hogy játszópajtást keressen magának. Inkább kézbe veszi az ugróiskola mellett talált krétákat, és rajzolni kezd az aszfalton. És éppen ez hozza meg a nem várt fordulatot a mesében. Palkó, a szemüveges, elálló fülű, foghíjas kisfiú, aki eddig rollerezett, most megáll mellette, és áhitattal nézi Lenka gyönyörű rajzait. Palkó megszólítja és játékba hívja a kislányt. Együtt kergetőznek, rollereznek, egészen sötétedésig, míg el nem ered az eső. Lenka már nem magányos, nem kell egyedül szembenéznie a kirekesztéssel, az elutasítással, a világ egyensúlya helyreállt.

A könyv képi gazdagsága, művészi nagyszerűsége lenyűgöző, ez teszi teljessé Lenka történetét, mely a barátságról és az elfogadásról szól. Ha tetszett, olvasd el Palkó könyvét is, ami a kisfiú szemszögéből mutatja be ennek a csodálatos és őszinte barátságnak a kezdetét!

Megtekintés az Online Katalógusban