Ármin bácsi meghalt ugyan, de a történet mégsem a haláláról, hanem az életéről szól. Életének lassúságáról, arról a hetvenhét évről, amit itt töltött. Minden este kiült a kis padjára, „eszegetett, iszogatott és néha felnézett az égre”. Egy szép nyári estén arra jár Ati, és megkérdezi, mit csinál. A sráccal eltöltött idő alatt elmeséli Holdra tett látogatását, amikor nagyapja ott maradt Hanna kisasszonnyal holdlámpát gyújtogatni. Elérhetetlen messzeségben világító bolygó (csillag) néz le, a felnőtt olvasónak rejtélyt és reményt, a gyerekeknek rejtélyes megoldást kínálva.
 
Aztán megmutatja a kisfiúnak, mit építget a garázsban: egy különleges, régi autót. Olyat, amellyel ő és a papája már járt egyszer a Holdon. A kisfiú a következő évben már nem találja ott sem a bácsit, sem a régi autót. Ugyanazt történt vele, mint a nagytatával. Viszont Atira hagyta a régi autó tervrajzát, amit ő a nagymamájától kapott. Az autó leírása azt az üzenetet közvetíti, hogy van idő elkészíteni egy szépen megmunkált autót.

A rövidke mese a lassú, minden pillanatot megélő életről, életmódról szól. Érinti a gyermekkort, az öregkort, a szerelem és halál témáját, és sugallja, hogy mindenre lehet időnk, ha lépteinket lelassítjuk. A történet arra készteti olvasóját, hogy az életet és az elmúlást más szemszögből is megnézze, megélje.

Mindehhez teljes összhangban jelennek meg Hanga Réka illusztrációi, amelyek régies és szeretetteljes bájukkal megfelelő hangulatot teremtenek az olvasáshoz. Minden szülőnek ajánlom, akinek már szüksége volt arra, hogy erről gyermekével beszélgessen. A könyv lehetőséget ad a megbékélésre, hiszen egészében véve nem szomorú, inkább derűs, jókedvre derítő olvasmány.

Megtekintés az Online Katalógusban