Főhősünk, Pepe, az óvodás kisfiú egy késő őszi napon hazafelé tart édesanyjával, amikor a zörgő platánlevelek között észreveszi, hogy valami piroslik. Egy csodálatosan megvarrt bársony szívet emel fel a földről. Nagyon kellemes kézbe venni és megsimogatni. Fehér öltésekkel készítették, és még akasztót is varrtak rá. Akár fel is lehet valahová akasztani. A történet a szív útját meséli el, ugyanis Pepe gondolatai folyamatosan visszatérnek hozzá. Rettenetesen szeretné tudni: Vajon ki veszítette el?

Elkezdődik a találgatás. Anyukája szerint talán egy varrónő tűpárnája lehetett. Apukája úgy véli, hogy karácsonyfadísznek szánták. Testvére, Kata, biztos benne, hogy egy kisgyerek szerette volna magával vinni a kórházba. Pepe biztosra akar menni, és el is határozza, hogy megkeresi a talált szívecske gazdáját. Kalandos nyomozásba kezd, és közben sok-sok új barátot szerez. Érdekes és kedves emberekkel beszélget. A találkozások alkalmával mindkét fél ad és kap is valamit a másiktól. A könyv megtanít, hogy a szomorúságból születnek a mosolyok.

Végül Pepe célhoz ér? Megtalálja a szív tulajdonosát? Ez a végtelenül szeretetteli történet szól a gyerekekhez és felnőttekhez egyaránt. Szív nélkül nem lehet boldog életet élni, és ezt a kisfiú már 4 évesen is érzi, tudja. A történetet kiegészítik az egész oldalakat kitöltő színes, csodaszép illusztrációk, melyek Horváth Ildi alkotásai. Bájos, humoros részletekkel fűszerezi ezt a tanulságos kis történetet, amit jó szívvel ajánlok minden olvasni szerető gyermeknek és felnőttnek! 

Megtekintés az Online Katalógusban