Az intézmény történetének első szakasza 1939-ben az elit olasz gimnáziummal kezdődött, mely 1948-ban szűnt meg. Külön fejezetben olvashatunk ezen időszakról, a háború éveinek nehézségeiről, az oktatás, nevelés mikéntjéről, a diákotthonról, az ide járó tanulók származásáról, az egykori tanárokról. A következő fejezet időben rövid szakaszt ölel fel, mely ugyanakkor nagyon sok változást is hozott a gimnázium életében. Az 1948-as államosítás folyamatával kezdődően, 1950-nel bezárólag ez volt az állami gimnázium kora.

1950-ben a magyar katolikus püspöki kar és az állam közti megállapodás szerint a bencések a pannonhalmi és győri gimnáziumukat az ahhoz tartozó diákotthonnal visszakapták, 1950 szeptemberében az állami korlátozások mellett újraindult a négyosztályos bencés gimnázium. Az 50-es években különösen igaz volt, hogy kevés írásos dokumentum született, a szerzőt személyes kapcsolatai segítették az események felidézésében. A pannonhalmi gimnázium - részben kényszerből - 1950-től elszigetelten működött tovább, de a bencések ezt a zártságot a legnagyobb mértékben kihasználták.

Az 1964-ben lezárult történeti rész után következő Epilógusban így fogalmaz a szerző: „Az 1950-ben újra indult pannonhalmi gimnázium és diákotthon legfontosabb eredményének tekinthető, hogy a bencések minden nehézség ellenére az elvállalt intézményt életben tartva, abból másfél évtized alatt közel nyolcszáz, tudásban jól felkészített, erkölcsi kérdésekben jól felvértezett diákot indítottak útra.” Források, jegyzetek, irodalom fejezet segíti a téma iránt mélyebben érdeklődőket. Az Adattár 1950-1964 fejezetben többek közt az oktatás rendjével, tanárokkal kapcsolatos névsorokat, összesítő táblázatokat találunk.

Megtekintés az Online Katalógusban