1600-tól kezdve egészen napjainkig az operatörténet egyik legtöbbször feldolgozott témája a trák énekes, Orpheusz mítosza, aki énekével képes volt még Hádészt, az Alvilág urát is rávenni arra, hogy feleségét, a kígyómarás miatt elhunyt Eurüdikét visszaengedje a holtak birodalmából. Az istenek egyetlen feltételt szabtak: a férj nem pillanthat vissza addig feleségére, amíg fel nem érnek a napfényre. Orpheusz azonban elgyengülve hátrafordult, hogy lássa, követi-e őt hitvese, akit emiatt azonnal elnyelt a sötétség. Az ókori latin irodalom két jelentős szerzője is feldolgozta egy-egy művében Orpheusz és Eurüdiké mítoszát: Publius Vergilius Maro (Kr. e. 70. - Kr. e. 19.) Georgica című mezőgazdasági tankölteményének 4. énekében írta meg a történetet, Publius Ovidius Naso (Kr. e. 43 - Kr. u. 17/18.) pedig az ókori görög és római mitológia nagy átalakulásait megéneklő Metamorphoses (Átváltozások) című művének 10 énekében. A későbbi operák librettistái is általában ezeket az irodalmi alkotásokat használták forrásként.

Egy új komolyzenei műfaj, az opera 17. századi megszületése hozta magával Orpheusz mítoszának addig tán soha nem látott népszerűségét. A lemez három, a fenti időszakban komponált olasz opera segítségével „beszéli el” Orpheus és Eurüdiké történetét. Philippe Jaroussky így nyilatkozott: „Tulajdonképpen egy mini operát állítottam össze, vagy egy kantátát két hangra és kórusra, amelynek középpontjában a két főszereplő áll.” Néhány előzményt követően az új műfaj határkőve, a „műfaj első vitathatatlan remekműve” Claudio Monteverdi (1567-1643) L’Orfeo címmel komponált operája, amelyet 1607. február 24-én mutattak be. Luigi Rossi (1597 körül-1653) zeneszerző 1646-ban költözött Párizsba, XIV. Lajos minisztere, Jules Mazarin hívta meg a királyi udvarba, mivel „már egy ideje próbálta meghonosítani az olasz operát Franciaországban”. Ez tökéletesen sikerült az Orfeo-val, amelyet 1647-ben mutatták be Párizsban. „Rossi zenéje egyszerre volt lírai és kifejező”, ámde számtalan mellékfigura is megjelent, sok esetben inkább a barokk figurái voltak ezek, nem tartoztak az ókori mítosz eredeti szereplői közé. Antonio Sartorio (1630-1680) operáját szintén Orfeo címmel 1672-ben Velencében játszottak első alkalommal, és az óriási siker sem maradt el. A történet szintén eltért az eredeti mítosztól.

Jaroussky elmondása szerint „mind a három opera az eredeti történetet más és más szempontból világítja meg”. „Amíg Rossi és Sartorio a szerelmespár szerencséjére, valamint a kígyómarásra koncentrált, addig Monteverdi Orpheusz alvilági alászállására helyezte a hangsúlyt”. Az operák részletei révén a mítosz főbb elemei (szerelem, esküvő, Euridice halála, Orfeo elkeseredése, alvilágjárás) bontakoznak ki. A felvétel során Philippe Jaroussky bújt Orfeo szerepébe, Euridice-t pedig a magyar Baráth Emőke keltette életre. Közreműködött I Barocchisti és Coro della Radiotelevisione svizzera, vezényelt Diego Fasolis.

Tracklist:
01. Sartorio: Sinfonia
02. Sartorio: Cara e amabile catena Euridice, Orfeo
03. Monteverdi: Vieni, Imeneo … Lasciate i monti Coro
04. Monteverdi: Rosa del Ciel Orfeo, Euridice
05. Rossi: Mio ben, teco il tormento Euridice
06. Rossi: Che dolcezza è la certezza Euridice, Orfeo
07. Rossi: Deh, più lucente Coro
08. Monteverdi: Vi ricorda, o boschi ombrosi Orfeo
09. Monteverdi: Vieni, Imeneo Coro
10. Rossi: M’ami tu? … Se così dunque Amor fà Orfeo, Euridice
11. Rossi: A l’imperi d’Amore Euridice, Coro
12. Sartorio: Ahimè, Numi, son morta Euridice, Orfeo
13. Rossi: Ah, piangete! Coro
14. Rossi: Lagrime, dove sete? Orfeo
15. Sartorio: È morta Euridice Orfeo
16. Rossi: Dormite, begl’occhi, dormite Coro
17. Sartorio: Orfeo tu dormi? Euridice
18. Sartorio: Se desti pietà Euridice
19. Sartorio: Risvegliati, sù Euridice, Orfeo
20. Monteverdi: Possente spirto Orfeo
21. Monteverdi: Pietade oggi e Amore Coro
22. Sartorio: Numi, che veggio… Non ti volger Euridice, Orfeo
23. Sartorio: Chiuso, ahimè, di Cocito… Rendetemi Euridice Orfeo
24. Rossi: Laciate Averno Orfeo
25. Rossi: Amor vero e salda fé Coro

Megtekintés az Online Katalógusban