A képzeletbeli barát olyan lény, akit csak elképzelője lát, és mindenképp a gyermekben kialakuló hiány idéz elő. A regény kilencéves főszereplője, Max viszont valóban problémás és furcsa kisfiú. Nem szuperhős, csupán nehezen teremt kapcsolatokat, „befelé él”, gyakran bepánikol, és mindenféle változás kizökkenti őt a már megszokott nyugodt kis világából. Viselkedése rögeszmés, kényszeres, a hétköznapi ember számára átláthatatlannak tűnő szabályokban jelenik meg. Például képtelen elviselni, ha bárki megérinti. Viszont bizonyos dolgokban zseniális. De mit tehet egy olyan kisfiú, akivel senki sem barátkozik furcsasága miatt? Sőt sokan még csúfolódnak is rajta, netán azt ígérik neki, hogy búcsút inthet a golyóinak?

Egy képzeletbeli barátot teremtett magának, aki már öt éve mellette van, és olyan dolgokat tud, amikről a képzeletbeli barátok zöme nem is álmodhat. Budo a neve, ő meséli el kettejük történetét. Budo nem akármilyen barát, mert egyrészt döbbenetesen hasonlít a valódi emberekre (mert Max így képzelte el), másrészt képes átmenni a bezárt ajtókon, és sosem alszik, és mikor ember barátja nincs ébren, ő szívesen eljárkál a közeli benzinkútra. Ilyenkor a benzinkútnál dolgozó fiatalokat látogatja meg, akik erről persze nem tudnak. Az iskolában is kedvére csatangol, mert az egyik tanárnő óráit imádja. A gyerekkórházba is elmegy, hogy a beteg gyerekek képzeletbeli barátaival társalogjon.

Budo hamar ráébred arra, hogy képzeletbeli barátként igencsak korlátozottak a lehetőségei, ha segíteni szeretne. Egyik szörnyűség történik a másik után, és mivel őt csak Max hallja és látja, képtelen segítségért kiáltani, vagy közbeavatkozni, amikor a benzinkútnál fegyveres rablásnak lesz a tanúja. Súlyosan megsebesítik az egyik dolgozót, de ő semmit sem tud tenni ellene. Mintha ez önmagában nem lenne elég, Maxot valaki elrabolja az iskolából. Budo rájön, hogy ki volt az, és szeretné kimenekíteni a barátját, de ehhez szüksége lesz más képzeletbeli barátok segítségére is. A gyermeki fantázia által megálmodott barátok mind máshogy néznek ki. Egyetlen közös dolog van bennük. Mindannyiuk egy gyerek képzeletbeli barátai.

Oswald siet Budó segítségére, az ő rendkívüli képességeinek köszönhetően, van remény, hogy Max szabad legyen. Budó ugyanakkor fél, hogy a kisgyerek nem hisz benne többé, és ezzel eltűnik, megszűnik létezni. Így döntéshelyzetbe kényszerül. Vagy segít kiszabadítani Maxet, és akkor hamarosan Max már nem fog hinni benne többé, vagy otthagyja a pácban, és akkor örök élete lehet. Max rájön, hogy csak ő szabadíthatja ki saját magát...

A gondolat, a képzelet teremtő erejéről szól, amivel betegséget épp úgy csinálhatunk magunknak, mint boldogságot. Vagy képzeletbeli barátot, aki segít, noha úgymond nem létezik. És hogy épp ezért egyáltalán nem mindegy, mit gondolunk az élet és halál dolgairól. És hogy nem mástól kell várni, hogy értelmet találjon a mi saját életünkben... A kulcs mi magunk vagyunk.

Megtekintés az Online Katalógusban