Daisy Goodwin ügyesen szövi bele a regénybe saját stílusát és mindazt, amit ő fontosnak tartott kiemelni és megjeleníteni, nagyon hűen követi a valóságos eseményeket. Remekül megírt, bájos, ízléses fikciót kapunk általa, nem egy száraz tudományos dokumentációt. A karakterek többsége valós történelmi alak.

Viktória dacos, szabadszájú kamaszlány, aki koronáját és hatalmát elsősorban arra használja fel, hogy megszabaduljon anyja és az annak udvartartását vezető Sir John Conroy fojtogató zsarnoksága alól. Nem is lát eleinte ennél tovább. Az uralkodásra senki nem készítette fel, jóformán a világ elől elzárva tartották, és szinte senkivel sem érintkezhetett Kensington sötét falai közé kényszerítve. A hercegné és tanácsadója, Sir Conroy úgy gondolták, amikor eljön az idő, majd uralkodnak ők helyette. Viktória, vagy ahogy ők hívták lealacsonyító módon: Drina, csak pihenjen, és ne törődjön semmivel. Alacsony termete miatt gyermeknek gondolták, és úgy is kezelték. Ám Viktória egyetlenegy dolgot tudott: amint hatalmában áll, meg kell szabadulnia az elnyomás alól. Uralkodása első napján ezt rögtön meg is tette. És volt olyan szerencsés, hogy Lord Melbourne személyében olyan miniszterelnököt, illetve személyi titkárt tudhatott maga mellett, aki az ország és a királynő érdekeit tartotta szem előtt, ellentétben a sajátjával.

A Viktória valójában egy hamisítatlan szerelmi történet. Az, hogy közben némi bepillantást nyerhetünk abba, hogyan vált a makrancos kislányból Lord Melbourne, vagy ahogy Viktória előszeretettel szólította: Lord M gyengéd, őszinte, de hathatós befolyásának köszönhetően az a legendás királynő, akire népe ma is büszkén tekint vissza, csak hab a tortán. Aki attól fél, hogy túl sok száraz tény és politika várna rá ebben a könyvben, annak el kell mondanom, ez a regény semmi ilyesmit nem tartalmaz. A fiatal, tapasztalatlan királynő sokra becsülte mentorát, közeli barátjaként bánt vele, és saját, privát lakosztályt is biztosított számára Windsorban. Lord Melbourne idealizált, gáláns alakja úgy magaslik ki a történetből, mint egy hamisítatlan hősszerelmes, aki önnön érdekeit és vágyait félretolva mindent a szeretett nőért tesz, aki történetesen a királynője is. Még az imádott hölgy kezéről is lemond a jövendőbeli férj, Albert herceg javára.

A hangsúly valóban a Viktória királynő és miniszterelnöke között szövődő, félig-meddig elképzelt szerelem köré épül. Lord Melbourne odaadó, gyengéd iránymutatása, óvó gesztusai, önzetlen lemondása mind a hatalomról, mind a szerelemről, csípős humora, és néha megdöbbentően merész, őszinte szókimondása olyan férfi képét vetíti elénk, aki könnyen el tudná rabolni bármelyikünk szívét. A regény nem visz túlzásba semmit. Nem túlzottan „csöpögős”, de azért meg-megdobban a női olvasó szíve. Az ármány és az izgalom szintén nem hiányzik belőle, de ez is hihető, logikus keretek között marad. Fordulatos, intrikával, humorral és szerelemmel fűszerezett, gyönyörű történet, amely elsősorban inkább nőknek ajánlott.

Megtekintés az Online Katalógusban