13
Ária: Cecilia Bartoli - Maria
Ősze Mária ajánlata

cecilia-bartoli-maria

Cecilia Bartoli napjaink egyik legkiválóbb mezzoszopránja, lemezről lemezre megújuló énekesnője, aki karrierje során nem a sokak által kitaposott ösvényeket járja.

A DECCA kiadó gondozásában 2007-ben jelentette meg Maria című albumát. Ehhez a zenei anyagot az operaélet első női világsztárja, zeneszerzők és más művészek körülrajongott bálványa, a tragikus körülmények között mindössze 28 évesen elhunyt Maria Malibran (1808-1836) egykori repertoárjából válogatta össze. Természetesen számos énekszám először került hanghordozón rögzítésre. A felvételen közreműködik az Orchestra La Scintilla Fischer Ádám vezényletével.

Talán nincs is még egy olyan énekesnő, aki Cecilia Bartolinál méltóbban meg tudná idézni a nagy előd művészi és hangi képességeit. A két énekesnő pályafutásának kezdetei sokban hasonlítanak: igazi zenészcsaládból származnak, első énektanáruk is a szülők közül került ki, mindketten mezzoszopránok, ámde annál jóval nagyobb hangterjedelemmel, így szoprán szerepeket is énekeltek, 8 évesen álltak először színpadon, opera-énekesnői debütálásuk alkalmával pedig Gioacchino Rossini A sevillai borbély című operájában Rosina szerepét alakították.

Maria Malibran rövid karrierje során az Egyesült Államokban és Európa számos országában fellépett. Lenyűgöző előadókészsége és személyisége, továbbá hangi adottságai miatt a zeneszerzők arra is hajlandóak voltak, hogy egyes operáik női főszerepeinek szólamait az ő kvalitásaihoz alakítsák át. Ezeket napjainkban Malibran-verzióknak nevezik.

Az album egyfajta időutazásnak is tekinthető, mivel a nagy előd pályafutásának különböző időszakaihoz és helyszíneihez köthető drámai vagy épp virtuóz áriák szerepelnek a CD-n. Malibran életében – egészen haláláig – meghatározó helyszín volt London. Itt debütált 17 évesen, majd szólistaként beugrással azonnal főszerepben léphetett színpadra. Később számos alkalommal énekelt az angol fővárosban, ahová 1834-ben költözött. Három ária szerepel a CD-n a londoni sikerdarabok közül.

Johann Nepomuk Hummel (1778-1837) pozsonyi születésű osztrák komponista, zongorista és karmester 1804 és 1811 között Esterházy Miklós szolgálatában állt, kezdetben hangversenymesterként, később zeneigazgatóként. 1829-30 körül Maria Malibran kívánságára komponálta Air à la tirolienne avec variations című, zenekari kísérettel ellátott koncertáriáját, amelyet természetesen az énekesnőnek dedikált. A hosszú és virtuóz énekszám érdekessége, hogy tartalmaz olyan részeket, ahol tulajdonképpen jódliznia kell az előadónak. Ez a darab a variációkból fakadóan lehetővé tette Malibran számára, hogy csillogtathassa figyelemre méltó hangi adottságait.

1833-ban ismerkedett meg és kötött barátságot Vincenzo Bellini (1801-1835) itáliai zeneszerzővel, akinek operáiban nyújtott alakításaiért a közönség különösen rajongott, továbbá ezen zenedrámák szólamai tökéletesen illettek természetéhez és hangjához. La sonnambula (Az alvajáró) Aminája volt az egyik ilyen parádés szerepe, amelyet 1833-ban énekelt az angol fővárosban. Ebből az operából hangzik el két részlet, közreműködik Celso Albelo tenorista. Malibran nagyon fiatalon kötött házassága gyorsan tönkrement. Később Párizsban ismerkedett meg Charles Auguste de Bériot (1807-1870) belga hegedűművésszel és zeneszerzővel, akivel nyíltan együtt éltek, csak 1836-ban tudtak összeházasodni. Felix Mendelssohn-Bartholdy (1809-1847) német zeneszerző kettejük számára komponálta Infelice című zenekari kíséretes koncertáriáját, amelyhez természetesen komoly hegedűszólót is írt. A szerelmesek 1834 májusában Londonban adták elő először a művet. Érdekesség, hogy a komponista az énekesnő halálát követően visszavonta művét. 1843-ban azonban átdolgozta. Bartoli természetesen a londoni változatot énekli világpremierként a CD-n, a hegedűszólamot pedig a neves orosz származású hegedűművész, Maxim Vengerov adja elő.

Az amerikai kontinensen Malibran családja ismertette meg az olasz operajátszást, 1825-ben indult turnéjuk során New Yorkban 9 operában lépett fel az énekesnő, amelyek közül kettőt édesapja, aki amellett, hogy neves Rossini tenor volt, zeneszerzőként is működött. Manuel Garcia (1775-1832) El poeta calculista című műve tulajdonképpen egy monológ, amelyet saját maga számára komponált, és 1805-ben ő maga énekelte el az ősbemutatón. Később átdolgozta lánya számára a Yo que soy contrabandista című áriát, amely igazi spanyol zene, gitárral és kasztanyettával. Később egész Európában népszerűvé vált, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy Liszt Ferenc zongoradarabot komponált ez alapján Rondeau fantastique sur un thème espagnol címmel. 1826-ban a Garcia família La figlia dell’Aria címmel mutatta be a családfő operáját, szintén New Yorkban. Az ebből elhangzó ária megint csak világpremierként szerepel az albumon.

Malibran – házassága megromlását követően – 1827-ben távozott az Egyesült Államokból, visszatérését követően Párizsban telepedett le, ahol igazi sztárként kezelték. 1828-ban mutatták be a Théâtre-Italien-ben Jacques Fromental Halévy (1799-1862) Clari című operáját, amelynek címszerepét természetesen Maria Malibran énekelte. A zeneszerző az énekesnő rendkívüli képességeihez igazította a főszereplő szólamát, az ősbemutató mindkettejük számára óriási sikert hozott. A lírai áriát szintén nem rögzítették korábban. Bériot-val való kapcsolatát azonban nem nézték jó szemmel a francia fővárosban, így 1832-ben távozott, soha többé nem lépett ott fel.

Maria Malibran maga is komponált, Rataplan című dala 1831-ben jelent meg nyomtatásban, a több chansonette-t is tartalmazó kottának Album lyrique volt a címe. A valószínűleg Brüsszelben bemutatott igazi bravúrdarab sem szerepelt korábban egyetlen hanghordozón sem.

A nápolyi Teatro San Carlo színpadán 1832 és 1835 között napjainkban már kevésbé ismert itáliai zeneszerzők operáinak ősbemutatóin énekelte a zenedrámák női főszerepeit Malibran. Giovanni Pacini (1796-1867) Irene ossia L’assedio di Messina (1833), Lauro Rossi (1810-1885) Amelia (1834) Giuseppe Persiani (1799-1869) Ines (1835) című operáinak részletei igazi ritkaságok.

1835 januárjában tartották Bellini I puritani (A puritánok) című zenedrámájának premierjét Párizsban. A zeneszerző az énekesnő kedvéért női főszerepének koloratúrszoprán szólamát is átírta, ennek megfelelően a kéziratban Malibrannak szereplő ajánlás szerepel. A Bellini azonban a nápolyi bemutatót már nem élte meg. A Teatro San Carlo-ban 1836. szeptember 23-án tartott premieren az énekesnő alakította Elvirát. A CD-n is a Malibran-verzióból hangoznak el részletek, közreműködik Luca Pisaroni és Celso Albelo.

Bellini Normájában a címszerep megformálójaként Malibran teljes önkívületbe taszította a közönséget. Milánóban 1834-ben és a következő évben is elénekelte a druida papnő szerepét. Cecilia Bartoli a híres Casta diva kezdetű áriát adja elő. A milánói Scalaban 1835 szeptemberében játszották először a város másik operaházában 1832-ben bemutatott Gaetano Donizetti vígoperát, a Szerelmi bájitalt (L’elisir d’amore). Az albumon Adina áriája Malibran által készített átiratban hangzik el, természetesen világpremierként.

Tracklist:

Giovanni Pacini Irene o l’assedio di Messina:
01. Se un moi desir … Cedi al duol
02. Ira del ciel
Giuseppe Persiani Ines de Castro:
03. Cari Giorni
Felix Mendelssohn-Bartholdy:
04. Infelice Scena ed Aria, London version
Manuel Garcia El Poeta Calculista:
05. Yo que soy contrabandista
Vincenzo Bellini La sonnambula:
06. Ah ! Non credea mirarti
07. Ah ! Non giunge
Johann Nepomuk Hummel:
08. Air à la Tyrolienne avec variations
Manuel Garcia La figlia dell’aria:
09. E non lo vedo … Son regina
Maria Malibran:
10. Rataplan
Giovanni Pacini:
11. Dopo tante e tante pene (For Rossini’s Tancredi)
Vincenzo Bellini I Puritani:
12. O Rendetemi la speme …
13. Vien, diletto
Jacques Fromental Halévy Clari:
14. Come dolce a me favelli
Lauro Rossi Amelia ovverro otto anni di costanza:
15. Scorrete, o lagrime
Maria Malibran:
16. Prendi, per me sei libero » (For Donizetti’s L’elisir d’amore)
Vincenzo Bellini Norma:
17. Casta diva


Megtekintés az Online Katalógusban

2022.11.25