59
Róma, nyílt város
Bári Edit ajánlata

roma-nyilt-varos

Bevallom, félve ragadtam tollat (klaviatúrát), hogy erről a filmről írjak, hiszen nincsen benne semmi különös. A téma már-már "lerágott csont”, a szereplők tulajdonságait a filmkockákon való megjelenésük pillanatában ismerni lehet, na és persze hamar ki lehet találni a történet végét is. És mégis… tetszett a film. Ugyanis minden egyes háborús film után elgondolkodom, amikor ábrázolják a végsőkig kitartó, és a szinte elképzelhetetlen kegyetlenségre és aljasságra képes embereket, hogy abban a helyzetben, időben és korban mi magunk vajon hová tartoznánk. Évtizedek múltán kijelentjük, hogy soha nem lennénk árulók, vagy hogy soha nem lennénk képesek aljasságra. Vajon tényleg nem? Nagyon tetszett, hogy a film egyik jelenetében egy náci tiszt szintén azon mélázik, hogy vajon kit is illet a "felsőbbrendű faj” jelző. Nos, ebben a filmben ismét viszontláthatjuk ezt a két ellentétes példát. A film egyéb érdekessége, hogy 1945-ben forgatták.

Róma német megszállása alatt Manfredi (Marcello Pagliero), az ellenállás egyik vezetője a Gestapo elől Francesco (Francesco Grandjacquet) és annak terhes menyasszonya, Pina (Anna Magnani) lakásába menekül. A katolikus papot, Don Pietrót (Aldo Fabrizi) kéri meg, hogy az ellenállás részére összegyűjtött pénzt juttassa el harcostársaihoz. Francescót letartóztatják, az asszonyt pedig lelövik a németek. Manfredi ezután kábítószeres szeretőjénél keres menedéket, a lány azonban kapcsolatban áll a Gestapóval...

Ennyi a történet, hiszen a végét már tudni lehet, mégis ajánlom mindenkinek, aki szívesen néz hasonló témájú filmeket! A Róma, nyílt város igazi művészfilm (és nem művészieskedő film) Roberto Rossellini rendezésében, amely 1946-ban elnyerte a Cannes-i Filmfesztivál Zsűri Nagydíját, forgatókönyvét pedig Oscar-díjra jelölték.


Megtekintés az Online Katalógusban

2022.10.21