A könyvet a Rábaközi Helytörténet-kutatók Társulata adta ki. A mű szerzői, ifj. Bartos Gábor és a helytörténeti társulat elnöke, Szalay Balázs részletesen bemutatják a Bartos családot. A tisztes jómódban élő, polgári származású famíliának az első világháború súlyos veszteségeket okozott. A későbbi csornai községi orvos a háborúban elvesztette két bátyját, majd édesapja is meghalt. Özvegy édesanyja nem tudta a taníttatását vállalni, ezért Prohászka Ottokár Fejér egyházmegyei püspök vette pártfogásába, és finanszírozta tandíját a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán. Bartos Gábor 1926-ban végzett az egyetemen „summa cum laude” diplomával. Belgyógyász szeretett volna lenni, az egyetem elvégzése után a Pécsi Belklinikán dolgozott. Munkája elismerését jelentette, hogy klinikai működése második évében megbízták az Irgalmas Kórház vezetésével. Ígéretes pályafutás elé nézett, ám 1929-ben családi okokból feladta egyetemi karrierjét, és Sopron megyében keresett állást. Így került Csornára, ahol az elöljáróság egyhangúlag megválasztotta községi orvosnak.

Dr. Bartos Gábor népszerű és köztiszteletben álló orvos volt Csornán. Több mint négy évtizeden át gyógyította itt és a településhez tartozó majorokban a betegeket. Szerették a helyiek: a nagy szakmai tudása mellett lelkiismeretesnek, emberségesnek, szókimondónak és jó humorúnak ismerték meg. Miután 1972-ben nyugalomba vonult, Sopronba költözött (ott is hunyt el 1975-ben). Bár már ötven éve távozott Csornáról, még mindig nagyon sokan emlékeznek rá. Az életrajz elsősorban a doktor fiának, ifj. Bartos Gábornak az emlékeire épül, de megszólalnak benne csornai visszaemlékezők is, akik személyes kapcsolatban álltak vele. A történetet több mint kétszáz fekete-fehér (sajnos többségében fénymásolat minőségű) fotó egészíti ki, az illusztrációk között vannak régi iratok, újságcikkek is.

Mind orvostörténeti, mind helytörténeti szempontból érdekes mű, amely társadalomrajzot is tartalmaz.

Megtekintés az Online Katalógusban