Végre újra rendezettnek tűnő életébe nagyjából egy időben lép be két ember: Natalie, a seriffhelyettes és egy fiatal lány, Callie. Úgy érzi, új ismerősei mindketten titkolnak valamit, ráadásul nagyapja utolsó szavai sem hagyják nyugodni. Az idős férfi az otthonától sok-sok mérföldre kapott agyvérzést. Trevor el sem tudja képzelni, miért indult útnak. Közben ahelyett, hogy közelebb kerülnének egymáshoz Natalie-val, a helyzetük csak bonyolódik...

Nicholas Sparks regényeire a keserédes, sokszor tragikus hangvétel jellemző. Alakjai megismerték az élet sötét oldalát, nehézségekkel szembesülve sem adják fel, hogy megteremtsék a kiegyensúlyozott élet lehetőségét. A veszteségek után is próbálnak újraépítkezni, reményt és hitet adva ezáltal a könyvek olvasóinak. A Visszatérés esetében sincs ez másképpen. Mivel a történet Trevor szemszögéből, egyes szám első személyben íródott, így csak az ő gondolatait, érzéseit ismerjük. A többi szereplőt úgy látjuk, ahogy a főhős. Gondolataik, múltjuk ugyanúgy rejtve maradnak előttünk, ahogy előtte. Trevor tervei, álmai, vívódása, a többi szereplőhöz való viszonyulása, az állapotával való szembenézés adja a regény alapját. Ám a könyv utolsó harmadában ritmusváltás történik, Trevor belső világából kilépve segíteni próbál, mert valószínűleg nagyapja utolsó szavaiban ott a lehetőség Callie problémájának megoldására. 

Sparks történeteinél az utolsó lapokig reménykedik az olvasó a boldog befejezésben, de sosem tudhatja, hogy ezúttal hogy dönt az író: minden rendbe jön, mint a mesében, vagy maradnak nyitott kérdések, és a remény, ahogy a való életben. Ennél a regénynél sincs ez másképp...

Megtekintés az Online Katalógusban