A regény olvastán nyilvánvalóvá válik, hogy az íróra jellemző stílus és műfaji játék nem minden előzmény nélküli. A lehangolóan elroncsolt, „lepusztult”, ám sokszor mosolyogtató köznyelvi fordulatokat Parti Nagy sajátos iróniával, játékos hajlékonysággal emeli be írásaiba. Műfajteremtő ereje az Ibusár című színműben teljesedik ki, amelyben Sárbogárdi Jolán, a jobb sorsra érdemes pályaudvari jegykiadó-lány írja élete nagy művét, zenés, táncos huszerettjét. A test angyalában Jolán, az 1990-es évek Magyarországán élő naiv írónő saját – a szerelemből azonnali házassághoz vezető – életútjáról ír, olyképpen, hogy eltekint minden, a korra jellemző erkölcsi realitástól, s a címben szereplő testről egyetlen szót sem ejt, hacsak az elhallgatás révén nem teszi. Sárbogárdi Jolán stílusára a leányregények negédeskedő – jóság, szépség, kifinomultság, érzékenység – paneljeinek alkalmazása jellemző. Mindez megmaradhatna a nyelvi játék szintjén, ha nem lenne pontosan érzékelhető az, hogy Parti Nagy „szerzőnője” ha utalásokon, periférikus mozzanatokon keresztül is, de leképezi a mai valóságos szociális és társadalmi viszonyokat. Hiszen a Sárbogárdi Jolán által megrajzolt polgári miliőben ott kísért az 1990-es rendszerváltozás eljátszott nagy történelmi lehetősége, mely végül az „aerobicos-libresses” komfortban találta meg a szabadság érzetét.

„Sárbogárdi Jolán beírta magát a magyar irodalomtörténetbe. Igaz, némi segítségre is szüksége volt ehhez, s ezt a segítséget nem akárkitől kapta. Parti Nagy Lajos hajlandó volt őt meghallgatni, instrukciókkal ellátni, sőt írói pályáját egyengetni. Kettejük közös erőfeszítéseiből fergeteges „habszódia” született. Mint tudjuk, a mondandó végső formába öntése végül az író felelőssége, így hát ne csodálkozzunk azon, hogy Sárbogárdi Jolán szövege itt-ott hagy némi kívánnivalót maga után a mondatszerkesztést, a stilisztikát és a helyesírást illetően. A romantikus alkatú írónőt ugyanis úgy elragadta Margittay Edina és Balajthy Dénes fiatal tévérendező szerelme, hogy „olykor” minden szabályt felrúgva kizárólag a szerelmi szálak szövögetésére fordított figyelmet. Az eredmény nem is maradt el. És hogy hol járt a kiadói szerkesztők és korrektorok esze, miközben a könyvön dolgoztak? Elmélázhattak volna a nyelv korlátlan lehetőségein és az emberi szív rejtelmein, ha nem kellett volna percenként a hasukat fogniuk a röhögéstől. Így fordulhatott elő, hogy ebben a könyvben minden, de minden úgy maradt, ahogyan az író akarta.” (Sárbogárdi Jolán, alias Parti Nagy Lajos)

Megtekintés az Online Katalógusban