Természetesen részletes beszámolót kapunk a merénylet napjának eseményeiről, de a politikai életrajz műfaja nem zárja ki, hogy a trónörökösről mint magánemberről is teljes képet kapjunk. Ferenc Ferdinánd születésekor senki sem sejtette, hogy egyszer majd ő lesz az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse. Az öröklési rendben ugyanis az édesapja mellett megelőzte őt Rudolf koronaherceg és Ferdinánd Miksa, a császár másik testvére is, taníttatása ezért a többi Habsburg-hercegéhez hasonlóan indult. A hagyományos oktatást 15 éves korában katonatiszti képzés váltotta fel, így 1878-ban hadnagyi kinevezést kapott a bécsi 32. számú gyalogezredhez. Tényleges katonai szolgálatot csak néhány évvel később, 19 éves korától teljesített, előtte egy évig tanult jogi és államtudományi ismereteket. Ekkoriban még mindig csak a harmadik helyet foglalta el a trónöröklési rendben, ezért karrierje szempontjából ebben a témában további ismeretek elmélyítésére nem volt szükség. A következő években folytatta katonai pályafutását főhadnagyi, majd századosi rangban.

Ferenc Ferdinánd élete 1889 januárjában vett gyökeres fordulatot, amikor a császár egyetlen fiának öngyilkossága miatt a trón első számú várományosává lépett elő. Életrajzában érdekes momentum, hogy 1892-ben egyéves világkörüli útra indult. Beutazta a különböző földrészeket, megismerve más népek kultúráját, gazdasági és társadalmi rendszerét. A korabeli Európában ritkaságszámba ment ilyen jellegű uralkodói tapasztalat. Élményeit napló formájában rögzítette, és a nyilvánosság számára is elérhetővé tette. Szenvedélyes vadász és műgyűjtő volt. 1894-ben tuberkolózisban betegedett le, több mint két évig tartott a gyógyulás folyamata. Néhány évvel később ismerkedett meg Chotek Zsófia grófnővel, akivel házasságot tervezett. Rangon aluli választása kivívta a császár és az udvar ellenkezését, az esküvőt mégis megtartották. Házasságuk jól sikerült, 4 gyermekük született. A gyakran indulatosnak és szeszélyesnek leírt főherceg a magánéletben odaadó apa és szerető társ volt, amit levelek, fotók igazolnak.

Folyamatos törekvése volt, hogy megtanuljon magyarul, a környezetében élő visszaemlékezők közül azonban többen említik, hogy évtizedek alatt sem sikerült a magyar nyelvet elsajátítania; pedig igyekezetét az is bizonyítja, hogy egy magyar szerzetestanárt mindig tartott maga mellett. A hagyatékából előkerült sok-sok magyar nyelvi gyakorlófüzet mutatja, hogy kitartása nem volt hiábavaló. 1906-tól hat évig a Győrhöz szorosan kötődő Borsiczky Oszkár volt a magyar tanítója és társalkodója, gyermekeinek pedig hitoktatója. Tudatában volt népszerűtlenségének, nem is törekedett arra, hogy a róla kialakult képet megváltoztassa. Ugyanakkor egyre nagyobb befolyást szerzett politikai, katonai és kulturális területen, reformokat hajtott végre a hadseregben, és terveket szőtt a Monarchia átalakítására. Az 1914. június 28-án bekövetkezett szarajevói merénylet hírét az egész világon megdöbbenéssel fogadták.

A kötet érdekessége, hogy 20 kevéssé ismert fotót közöl, ezenkívül pedig jó néhány alkotás elemzésén keresztül azt is bemutatja, hogyan él tovább a tragikus sorsú trónörökös alakja az irodalomban, a képzőművészetben és a filmeken.

Megtekintés az Online Katalógusban