Hogy ez a hetedik valóban érettebb vagy letisztultabb-e, mint a többi, én meg nem mondanám, az viszont bizonyos, hogy fölösleges volna bármi máshoz mérni. Tetszett, magával ragadott. Jó volt, hogy egyszerre egyértelmű és váratlan, bizonyos pillanatokban az egekbe emel, máskor oly közönséges, hogy belepirulok. Izgalommal töltött el, hogyha akarom, népi (A király, Merev), de tetszett, hogy néha beéri a „népiessel” is (Bástya, Kérés), hogy a kávéházi pillanatok (Az őr, Eljegyezve) kerülgetik a már-már rockos (Csoda) nekifutásokat. Mondanom sem kell: Lajkónál a Bogárnak semmi köze a Dongóhoz. És persze virtuóz lemez, de szerencsére nem a virtuozitásról szól: sokkal inkább közös produkció Kurina Ferenccel (bőgő), Brasnyó Antallal (brácsa) és Michael Babinchakkal (cselló), mint az „aranykezű” megdicsőülése. Lehet, hogy valójában ez az érettség?

A közel egyórás anyag a Bástyával indít. A lassú, lágy bevezetés már előrejelzi, hogy a mi Félixünk itt most nemcsak a hagyományos húrszaggató zenével örvendeztet meg bennünket, hanem egy komolyabb, sokkal nyugodtabb oldalát mutatja felénk. Persze nem kell sokáig várni az eszméletlen tempókra, a már-már gépzenei gyorsaságok megszólaltatására. Külön említést érdemel Michael Babinchak csellista teljesítménye, aki a Bástya mellett még több dalban is felbukkan játékával, s harmonikus kiegészítője Kurina Ferenc és Brasnyó Antal aláfestésének. Mert valljuk be őszintén, Lajkó Félix mennyei zenéjét csak aláfesteni lehet. A szelídség és finom dallamok a következő nótában is feltűnnek, de Az őr sokkal inkább emlékeztet a régi Lajkóra. A kanyarok, a hirtelen váltások, sugárzik az eredetiség és az improvizativitás. A Bogárban szinte megelevenednek előttünk a dallamok. Az embernek olyan érzése támad, mintha tényleg mozogna körülötte minden, mintha az apró élőlények szorgos munkájukat végeznék, mi pedig középen szemlélődve követnénk minden kis mozdulatukat. Nagyon érdekes megfigyelni, hogy Félix milyen könnyed természetességgel ötvözi a klasszikusabb és könnyedebb hegedűszólamokat, zenéje néhol egyszerűségének köszönheti tökéletes komplexitását.

A Jó hely remekül táncolható dallamaival, sodró tempójával a fiatal művész hatalmas energiájának megtestesítője. Az Eljegyezve pedig az új irányvonal, a szelíd, felnőtt hegedűzseni ábrázolása. Hihetetlen, ahogy a tempók és a lelassult dallamok szinte egyszerre vannak jelen, s a váltásoktól és hirtelen hangulatvariálásoktól minden dala maga a tisztaság, a tökéletesség. Nem csoda, ha elsőként a természet ugrik be mindenkinek, hisz csak az képes olyan hibátlan dolgok megalkotására, mint Lajkó Félix. Ott fordul csak elő a kellemes, andalító hömpölygésből, az elszenderedő, halk létezésből hirtelen pusztító, pergő, minden apró részletében mozgó sodrásba való váltás. S Lajkó Félix megannyi nótájában mindben megvan ez a természetes tökéletesség. A Kérésben ez a tökéletesség odáig fajul, hogy kötelezővé tenném az iskolai zeneoktatásban eme műremek meghallgatását, hisz egy ilyen darabból azonnal megtudhatja a hallgató, mi is az a zene, mit nevezünk a zene gyönyörűségének. Kiemelném még a Csoda című darabot. Nekem ez a dal tetszik a legjobban a korongról, olyan fenséges dallamokat csempészett bele a művész, hogy az embernek első pillanatban megragad a fejében, és nem képes onnan kiűzni többé – miért is akarná. Apró, rezgő felvezetések, majd elemi erővel lesújtó hatalmas hajlítások. Olyan érzés, mintha a virtuóz direkt kínozna dallamainak bódító erejével. A hideg kirázza az embert, olyan érzelemmel telten áradnak felénk a szólamok. Hibátlan!

Tracklist:
01. Bástya (Bastion)
02. Az őr (The Guard)
03. Bogár
04. Láttam (Accept)
05. Jó Hely (Good Place)
06. Eljegyezve (Engaged) (Citronynak & Móninak)
07. Pont (Full Stop)
08. Kérés (Request) (Laurának)
09. Csoda (Miracle)
10. A király (The King)
11. Merev (RigidVálasz) (The Answer)
12. Válasz (The Answer)
13. Ház (House)

Megtekintés az Online Katalógusban