417
Pósa Lajos: Altatók, ringatók, ébresztők, tipegők, tapsolók, fürdetők, csitítók
Márné Tóth Krisztina ajánlata
„Egyről nem szabad különösen megfeledkeznie a gyermekköltőnek: ez a nemzeti szellem. Bármiről ír, bármiről zeng: a nemzeti géniusz csókja csillogjon minden során. A német gyermek legyen német, a franczia legyen: franczia, az angol: angol. Szívja magába mindazokat a szokásokat, erkölcsöket, sajátos vonásokat, melyek nemzetének természetéből kiáradnak. Akkor lesz belőle fajáért lelkesülő, hazáját szerető s érte élni tudó s halni kész ifjú” – írta a gyermekversek lényegéről 1890-ben az a Pósa Lajos, akit hatvan éven át méltatlanul és igazságtalanul agyonhallgattak a magyar irodalmi körök, holott 1945-ig szinte kizárólag az ő versein, meséin nevelkedtek fel dédszüleink, nagyszüleink. Pósa Lajosnak és újságjának vitathatatlan érdeme, hogy megteremtette az 1800-as évek végéig gyakorlatilag egyáltalán nem létező magyar gyermekirodalmat.
Versei soha nem öncélúak, ugyanakkor az egyetemes erkölcsi tanításokat rejtve, burkoltan tartalmazzák, így a legkisebbek a saját fejükben szintetizálják a tanulságokat. A csapongó képzelettel és egészséges idealizmussal telített alkotásai észrevétlenül fejlesztik a ritmusérzéket, a szókincset, variációs felépítésükkel pedig a memóriát. Műveiben az állatoknak emberi tulajdonságaik vannak, beszélnek, gondolkodnak, írásai pedig csupán annyit ragadnak ki a környező világból, amennyit a gyermek befogadni képes. Harmonikus világszemlélete, gyermeki észjárása és természetszeretete Pósa pótolhatatlan értékeivé váltak.
Altatók, ringatók, ébresztők, tipegők, tapsolók, fürdetők, csitítók című könyvét a Pósa bácsi legszebb versei sorozatban jelentette meg a Táltoskönyvek Kiadó. Pósa bácsi bájos versikéi segítik a szülők, nagyszülők és kisgyermekek bensőséges kapcsolatának kialakítását, és természetesen telis-tele vannak Gábor Emese bűbájos festményeivel.
2021.09.28
