101
M. Kácsor Zoltán: A boszorkány seprűje
Szilvási Krisztián ajánlata

m-kacsor-zoltan-a-boszorkany-sepruje

M. Kácsor Zoltán, aki a legjobb barátja a Garázs bagázs kis munkagépeinek, és akinél nincs járatosabb Dínómdánomban, a dínók földi paradicsomában, már a harmadik könyvsorozatát indította el a 2019-ben megjelent A boszorkány seprűjével, amelyben a jól ismert mesehősök, királylányok és királyfik, sárkányok és lovagok, kísértetek és ördögök, kalózok és varázslók, és persze egy boszorka kalamajkáznak. Méghozzá egyáltalán nem a megszokott és elvárt módon, mondhatni szemtelenül és szemérmetlenül.

A gyerekeket leginkább azért csodálom, mert szó nélkül beengedik őket Meseországba.” Az ELTE bölcsészkarán magyar szakon végzett győri szerző mindig szerette a (fel)olvasott történeteket, de valahogy élt benne egy késztetés, hogy a befogadáson túl aktívabb részese is lehessek ezeknek a sztoriknak. Egy egykori nyúlfarknyi hosszúságú verseibe aztán egy egyetmi barát buzdítására rakott mind több és több „anyagot”, míg végül ma már azzal kénytelen „harcolni”, hogy ideális mértékűre kurtítsa a szövegeit.

Mindig nagyon fontosak volt a számára, hogy ne csak a gyerekek, hanem a felnőttek is jól szórakozzanak a történetein. Igyekszik olyan mesevilágokat alkotni, melyek univerzálisak ilyen szempontból, és ezt sikeresen el is tudja érni, hiszen az izgalmas kaland és a humoros helyzetek mindenkire hatnak. Persze ki kell keverni ezt a felnőttek és gyerekek számára közös metszetet alkotó szövegbirodalmat, de talán éppen ez a legnagyobb tehetsége. A boszorkány seprűje lapjain ezúttal a klasszikus mesealakok figuráit csűri-csavarja kedvére, és arra a kérdésre, hogy vajon mit szólnak mindehhez ők maguk, így válaszolt:

Ha megelevenednének, és megkérdeznénk tőlük, szerintem egy kicsit biztosan zabosak lennének rám. Nem csoda, hiszen ezekben a történetekben azzal játszom el, hogy elveszem tőlük a játékszereiket, különleges képességeiket. A boszorkány összeveszik a seprűjével, a királyfinak falóvá változtatják a fehér lovát, a kísértetnek pedig mosodába kell adni a lepedőjét, mert az évezredek során annyira koszossá vált, hogy már egészen beleolvadt az éjszakába, így pedig elég nehéz kísérteni, nem igaz? Sorolhatnánk a többieket is, hisz kilenc mese szerepel a könyvben, de a lényeg már ebből is kiolvasható: ezeknek a történeteknek a tétje, hogy vajon így is megőrzik-e a mesealakok az identitásukat, illetve annyit csavarok még a meséken, hogy nem is a meseszereplőknek, hanem azok tárgyainak az útját követhetjük nyomon, tehát például nem a boszorkánynak, hanem a seprűjének ismerjük meg a történetét. A mesék végén persze mindig kiderül, hogy a mesealakok és különleges hozzátartozóik nem lehetnek meg egymás nélkül.

Mindehhez pedig csak közhelyeket lehet hozzáfűzni, melyek közül a legnagyobb: aki nem hiszi, járjon maga utána! Mert nagyon megéri.


Megtekintés az Online Katalógusban

2021.09.07