A Semmit rendszerint Golding remekművéhez hasonlítják, s lássuk be, nem alaptalanul. Van-e olyan jó, mint A legyek ura? Szerintem nincs. Ez nem jelenti azt, hogy a Semmi ne lenne nagyon hatásos könyv. Mert az. És a módszer, hogy szikár mondatokkal és a fokozással él, működik. Sokszor tényleg elgondolkodtató. Rengeteg kérdést vet fel: a többség meddig mehet el a kisebbségi véleménnyel szemben?, milyen árat érdemes fizetni az ideológiák oltárán?, Mi az élet értelme?, Milyen árat kell fizetnünk a hibáinkért? Ezek nagyon is fontos kérdések, csak éppen nem kapunk választ rájuk Janne Tellertől. A dán hölgy megoldása annyi, hogy a történetet leíró Agnes szerint a végén úgy érzi, valamit elveszített. Nyilvánvalóan az ártatlanságát, tisztaságát.

Teller egészen fantasztikusan úgy írt ifjúsági regényt, hogy a gyerekeket kiszakítja a felnőttek világából. Golding is ezt csinálta (nála ugyebár a gyerekek lezuhannak repülővel egy szigeten, s nem marad életben egy felnőtt sem), nem új. Teller viszont nem ad magyarázatot, miként lehet ez. Nála a felnőttek egyszerűen nem is veszik észre a bajt, míg gyerekeik gyilkosokká nem vállnak. Sőt! Tetteikért cserébe a társadalom számára egy darabig még sztárok is lesznek. Mintha azt súgná a fiatalok számára az írónő, hogy egyedül vagytok, nem számíthattok senkire. És ez nem igaz! A generációs ellentétek nem halványítják el a szeretetet! Ha ezt te olvasod kedves tizenéves: forduljatok mindig bizalommal azokhoz, akik meghallgatnak, s azokhoz, akik hajlandóak segíteni! Vannak ilyenek!

Számomra a média által felkapott Fontos dolgok halma, mint művészi alkotás volt a regény legjobb ötlete, mert ez valóban reflektál a mai világra, arra, hogy mikkel lehet kivívni a 15 perc hírnevet... És hogy ez milyen szánalmas és mekkora árat kell érte befizetnünk lelkiismeretünk NAV-jának. A „semminek sincs értelme” távol áll bárminemű bölcselettől, habár Teller egy interjúban azt nyilatkozta, a regény karakterei közül leginkább Pierre Anthon lenne. HA VÁLASZTANI KELL! És ez kulcsmondat. Úgy látszik, a szerző tisztában van azzal, hogy könyvéből hiányoznak a pozitív személyiségek. A regényben mindenki bosszúálló, kegyetlen, gonosz vagy „csak” súlyosan toleranciahiányos. Tény, hogy a gyerekek világa sokszor kegyetlen, és nagyon gonoszak tudnak lenni egymással. Napi tapasztalat, gyerekkönyvtáros vagyok félig. De egyáltalán nem reménytelenek, és ha a felnőttek jó példával járnak elő, követni fogják! A baj az, hogy ma a felnőttek is gyerekek. Az is világos, hogy a könyv a gondolkodó vagy gondolkodni vágyó reménybeli értelmiségi kamaszoknak íródott, mert – ha Teller járt egy iskolában is, akkor pontosan tudja, hogy – a diákok 90%-át ha valami nem érdekli, az a filozófia, a „Semminek sincs értelme” monológra válaszul nem megdobálnák, hanem tovább simizve a mobiltelefonjukat, észre sem vennék.

Mindent egybevetve a könyv jó. Elgondolkodtató, és ez ma már nem kevés. Mint érezhető, ennek ellenére komoly fenntartásaim vannak vele kapcsolatban, mert a felnőtteknek iránymutatónak is kell lenniük, nem csak kérdezőbiztosnak. A Semmi nem kínál válaszokat, csak kérdéseket, de hiszem, hogy aki kézbe fogja és elgondolkodik a kérdéseken, az majd más könyvekkel a háta mögött, más tapasztalatokkal együtt képes lesz ezekre a kérdésekre saját válaszokat adni. Márpedig ennél nagyobb élmény és siker nincs sok az életben!

Megtekintés az Online Katalógusban