116
Hahner Péter: Magyarország szerencséje
Vass György ajánlata

hahner-peter-magyarorszag-szerencseje

Sors bona, nihil aliud.” (Zrínyi Miklós, 1651) Könyvünk a szerző 23. önálló kötete. Sok mindent újragondolásra késztető, szemléletformáló, sztereotípiáktól megtisztító és egy pozitív értéktartományú történelmi időszakkal és helyzettel szembesítő mű. Meggyőzően kiemel bennünket abból az elég gyakran felmerülő közvélekedésből, hogy Magyarország sorsát évszázadokon át kizárólag negatív események, sújtó csapások és szerencsétlen fordulatok alakították. Vagy a kedvezőtlen nemzetközi helyzet, vagy a hátrányos erőviszonyok, vagy az elnyomó hódítók, vagy a megbízhatatlan szövetségesek, vagy akár mindezekből egyszerre fennálló több ok miatt is. Pedig abban a történelmi időszakban, amikor a könyv történései zajlanak – a 17-18. század fordulóján – a szerencse kifejezetten kedvezett hazánknak. Hisz e korszak széles társadalmi spektrumú szereplői különböző okok és tényezők hatására – szinte az egész európai térfélen – Magyarország érdekében tevékenykedtek. Komoly sikerrel. E valóban szerencsés rövid periódust igazán ötletes és találó módon szimbolizálja a címlapon a szereplők arcképcsarnoka fölött található négylevelű lóhere, amelynek szív alakú felső levélkéje nemzeti színű. Telitalálat ez a sok mindent magába sűrítő jelképiségi utalás. És remek kedvcsináló is az olvasáshoz. (Beleznai Kornél innovációja.)

A szerző ezt írja a kötet élén álló rövid ajánlójában: „Ebben a kötetben az 1683 és 1711 közötti időszakot idézem fel, bemutatom a kor ma már kevéssé ismert hőseit. Azt a korszakot, amelyben a legkülönbözőbb államok uralkodói, arisztokratái, főtisztviselői, papjai, udvarhölgyei, pénzkölcsönzői és katonái akarva vagy akaratlanul, közvetlenül vagy közvetett módon, szándékosan vagy szándékaik ellenére a Brit-szigetektől a Krím-félszigetig, Svédországtól a Földközi-tengerig Magyarország érdekében tevékenykedtek. Azt is bemutatom, milyen különös szálakon kapcsolódott össze hazánk története a legkülönbözőbb európai államok történetével.

Külön kell szólnunk a könyv viszonylag hosszabb lélegzetű, különleges bevezetőjéről (Beszélgetésem Zrínyi Miklóssal), ami két gondolati egységből áll: az első a három részre szakadt Magyarország területeinek általános bemutatása (arányaiban jóval részletezőbben, a talán némileg túlzó nyugati források megrázó megidézésével, a hódoltsági részt írja le); a második egy – szokatlan poétikai megoldású, jobbára az angolszász szakmai körökben előforduló műfajt átültető, irodalmi erényeket is felcsillantó – fiktív párbeszéd a halálos vadászbaleset előtti napjait élő Zrínyi Miklós (1620-1664) és a szerző között. Ez utóbbi egység egyszerre bravúros és hatásos megoldás. Erős, szellemes és megkapó szöveg, archaizáló nyelvezettel (különös tekintettel a hadtudományra). Az időutazott szerző tisztelettel, szeretettel és vigasztalóan próbálja finoman meggyőzni a kor fő sorskérdéses parancsával természetesen tisztában levő, de az ország jövőjét végtelenül sötét színekben látó Zrínyit Magyarország közelgő szerencséjéről. „Hiszem is, nem is, amit hallottam, bár úgy lenne, ahogy mondja. Talán így mi sem hadakoztunk hiába” – összegzi gondolatait a feltáruló pozitív jövőkép hatására a reménykedően hinni akaró bán.

A kötet 24 színvonalas történelmi portréból áll; ebből 3 magyar (Thököly Imre, II. Rákóczi Ferenc és Károlyi Sándor), a maradék nem magyar 21-ből pedig csak Soissons grófnéja képviseli a nők táborát (amiben, természetesen, nincs semmi meglepő). Felsorolunk néhány külföldi személyiséget ebből a halmazból: Kara Musztafa, III. (Sobieski) János, Lotharingiai Károly, Bádeni Lajos, Veterani, Savoyai Jenő, Marlborough első hercege: John Churchill. E megrajzolt arcképek segítségével még jobban és mélyebbre látóan megismerhetjük az adott kort, felfedezhetjük a szereplők kiváltotta események logikáját és mozgatórugóit, és kicsit beleláthatunk a mindennapok világába is.

A portrékban bemutatott történelmi személyek alakító közreműködésével Magyarország 1683 és 1699 között visszakerült Európa térképére. Bebizonyosodott, hogy életképes, mert nem őrlődött fel a másfél évszázados oszmán megszállás alatt. Tántoríthatatlanul ragaszkodva hagyományaihoz, törvényeihez, szabadságjogaihoz, azt képes is volt megvédeni. Magyarország számára 1711-ben új korszak kezdődött. Mindennek természetesen megvolt a súlyos ára 1683 és 1711 között. De nem volt hiábavaló áldozat. Ahogy ezt maga a szerző összegezte: „De ezen az áron sikerült visszaállítani területi egységét, biztosítani, hogy egy nagyobb birodalom megvédelmezze a külső támadásoktól, ugyanakkor megőrizni saját törvényeit, szokásait, hagyományait és belső önállóságát. Rövidebb konfliktusoktól eltekintve kétszáz év békés fejlődés állt előtte. Kétszáz év állandó háborúskodás után ez igazán kivételes történelmi szerencsének minősíthető.” Talán érdemes pontokba szedve is tisztáznunk, hogy miért is állhatott elő ez a szerencsés csillagzat. Négy fő okot említhetünk: az oszmán hatalom teljes vereségét; a nemzetközi viszonyok kedvezőre fordulását; a Habsburg udvar viszonylag önkorlátozó politikáját; Károlyi Sándor kedvező feltételű békekötését (1711).

A könyv külleme, terjedelme, szerkezete, nyelvezete, egyedi témavilága és szakmaisága jól illeszkedik a szinte évente megjelenő hahneri opuszok értékes és színvonalas sorozatába. A megszokott remek íráskészség, imponáló tájékozottság, különleges ínyencségek, mértéktartó visszafogottság, szórakoztató szellemesség, olvasóbarát tálalás. Jól járnak vele a szerző személye és munkássága iránt érdeklődők, ill. a bemutatott és elemzett korszak és annak formátumos személyiségei iránt érdeklődést mutató olvasók. Meg minden történelembarát.

A kötetet utószó zárja, mely az 1711 utáni Európa és Magyarország általános képét vázolja fel, ill. részletes bibliográfia, a korszakhoz tartozó európai és magyar kronológia, valamint az időszak jelentősebb államainak uralkodói listája egészíti ki. (Esetleg még egy névmutatót szívesen vettünk volna a praktikusabb használat okán.) Minden bemutatott személy képen is megjelenik az egyes portrékban. Akár vizuális mottóként is értelmezhető a bevezetés előtt álló kétoldalas (sajnos fekete-fehér) híres Benczúr Gyula-festmény, a Budavár visszavétele 1686-ban (1896), melyen a könyv több fő- és mellékszereplője is megtalálható. (A műalkotás azt a pillanatot idézi fel, amikor a győztes felszabadító hadvezérek bevonulnak a visszafoglalt budai vár déli kapuján. A kép realisztikus és színgazdag megfestése e hatalmas kompozíció történelmi hitelességét teremti meg.)

A könyv feltétlenül hozzájárulhat a reálisabb és hitelesebb nemzeti önismeret elmélyítéséhez. S ez nem kevés kiváltó hatás. Végezetül adjuk meg a zárszó lehetőségét a kötet többször is megidézett – korszakon kívüli – virtuális főszereplőjének, a költő, hadvezér és politikus Zrínyi Miklósnak, Vitéz hadnagy (1650-53) című munkájának egy témánkba vágó rövid gondolatával: „Nem egyedül a virtus és a bátorság szüli a hadi dicsőséget, ha a szerencse nincs ott, elvesztél… Az ész, vitézség semmi szerencse nélkül. Csak jó szerencsét adjon hát az Isten, semmi többet nem kell kévánnunk ebben, ebben értékünk, értelmünk, vitézségünk, hírünk-nevünk ebben foglaltatik.


Megtekintés az Online katalógusban

2021.06.29