A monografikus igényű munka foglalkozik a reformáció megjelenésével a Dunántúlon, illetve az egyházkerület szervezetének (ki)alakulásával. Olvashatunk többek között a protestáns gyülekezetek török hódoltság alatti helyzetéről, a két protestáns egyház viszonyáról, valamint az ellenreformáció hatásairól. A kötet részletesen foglalkozik a korabeli uralkodók protestánsokat érintő politikájával és a meghatározó történelmi események (törökök kiűzése, Rákóczi-féle szabadságharc) dunántúli protestantizmusra gyakorolt hatásával. A szerző hangsúlyozza, hogy ezekben az évszázadokban az új egyházak követőit számos törvényi megszorítás, zaklatás, szorongatás érte, mely a Dunántúlon még fokozottabban is érvényesült, mint az ország keleti részein. Bár a protestantizmus eszméi és hitelvei itt jelentek meg először, a királyi hatalom, valamint az esztergomi érsek ereje is itt maradt meg a legnagyobb mértékben, ezért a reformációt itt tudták leghatékonyabban akadályozni, sőt üldözni. Ennek ellenére, ha megtörve is, de a dunántúli reformátusság pilléreiként sok itteni gyülekezet megmaradt.

A kötet érinti a szervezetileg ma is a Dunántúli Református Egyházkerülethez tartozó megyei gyülekezeteket. Több, megyénkben fekvő településen már a reformáció magyarországi megjelenését követően találunk protestánsokat. Győrött, Magyaróváron vagy Héderváron már a 16. század közepétől folyt gyülekezeti élet, nem beszélve Sopronról, ahol Luther fellépésével szinte egy időben, még a mohácsi csata előtt megjelentek a reformátorok tanai.

Megtekintés az Online Katalógusban