A Novecento cselekményének helyszíne a Virginian nevű luxushajó, mely a két világháború között Európa és Amerika között járt. A legenda szerint a hajó gazdag utasait esténként egy páratlan tehetségű zongorista szórakoztatta. Különleges, semmihez sem hasonlító muzsikájával elvarázsolta a hallgatóságát. Ő Novecento, vagyis kilencszáz. Egy tengerész nevezte el így, mert az 1900-as évben talált rá alig tíznaposan az első osztály báltermében. Ettől kezdve ott élt a hajón, nyolcéves korára már vagy ötvenszer tette meg az utat Európából Amerikába és vissza, s hogy miért, senki sem tudta, de soha nem tette a lábát a szárazföldre. Történetét egyetlen barátja, a trombitás meséli el.

A Novecento egy csodálatos utazás, Barrico megkapóan szórakoztató, ugyanakkor szívszorító alkotása. Számomra mindig is egy szimbólumrendszer, amit mindenki a maga íze szerint értelmezhet. Olvasás közben arra vágyunk, hogy mi is ott legyünk, és hallhassuk az óceánjáró zongorista varázslatos zenéjét. „Valóban az volt, a legnagyobb. Mi zenéltünk, ő valami mást csinált. Az a zene… Az a valami nem létezett azelőtt, hogy ő játszotta volna, értik? Sehol sem létezett. És amikor felállt a zongora mellől, megszűnt létezni… mindörökre megszűnt létezni…”

Megtekintés az Online Katalógusban